Ha diagnosztizáltatom magam elkerülő személyiségzavarral, akkor vajon lehetséges hogy leszázalékoltassam magam vagy teljesen kizárt?

Kb. 14 éve járok kisebb szünetekkel pszichológushoz, csoportterápiára és néha pszichiáterhez is.

Eddig nem diagnosztizáltak semmivel… Viszont többször felmerült, hogy a fent megnevezett személyiségzavar fennállhat nálam.

Az biztos, hogy van valami “defektem” ami egyre súlyosabb és egyre nehezebb vele bejárni átlagos munkahelyre…

Anyukám is paranoid skizofrén pl. lassan 30 éve gyógy kezelik (igaz, inkább csak kisebb sikerrel).

Nem tudom, hogy mennyire jó nekem az, hogyha diagnosztizálnak… Ugyanis vannak személyiségzavaros ismerőseim, pl. skizoid személyiségzavaros (ez nem skizofrénia) és neki pl. elég szívás, hogy diagnosztizálták mert nem kap semmilyen gyógyszert pedig szeretne (kb. 3 hónapig kapott csupán), nem kap rokkantsági ellátást, mivel nincs leszázalékolva és védett helyen sem dolgozhat… Minden amit kap, az éves adókedvezmény. Nem tudom mennyit, kb. 10-20 százalékot…

Viszont cserébe egy rendkívül stigmatizáló betegséggel lett diagnosztizálva, amiről a legtöbb ember nem tud semmit, de ijesztő számukra a neve és emiatt pl. a nőknél semmi esélye, azoknál se akiknél amúgy lenne (elhallgatni egy ilyen diagnózist ismerkedésnél, meg gondolom mondanom sem kell, hogy baromi durva lenne)

Szóval félek, hogyha diagnosztizálnak, akkor én is hasonlóan járok…

Pedig akkor én, ha valóban megállapítható nálam elkerülő vagy más személyiségzavar, szeretnék rokkantsági ellátást, szeretném a lehetőséget védett munkahelyre, s szeretnék gyógyszert is kipróbálni, nyílván pszichiáterrel.

Mert jelenleg a munkámmal járó stressz miatt érzem azt, hogy súlyosbodik az állapotom és bármilyen alternatív opció megfontolandó szerintem az én helyzetemben.

De ha csak kapok egy diagnózist, s onnantól annyi változik, hogy lehet rám mutogatni hogy “elmebeteg”, de semmi valódi segítséget nem kapok, akkor inkább offolom ezt az egész pszichológus, pszichiáter témát és elkezdek jógázni meg meditálni, stb.