Állandóan múltbeli sérelmeken jár az agyam. Pl. ki mit szólt be, hazudott nekem. Mikor néztek hülyének vagy mondtak valami sértőt. Néha ilyenkor elkezdek dühöngeni, pl. csapkodok, ütöm a falat, szekrényt. Ez milyen betegség?

Sziasztok. Bocsi, hogy Én is beleszólok így utólag a vitátokba, De közel 20 éve szenvedek szorongás, pánikroham ( utóbbit már tudom kezelni) időszakos, de durva tüneteivel. Gondolhatjátok, hogy az elmúlt 20 évben hány pszichológussal/ pszichiáterrel volt "kapcsolatom". És az a büdös nagy igazság, hogy a jó szakember ezen a területen ritka mint a fehér holló. A kineziológus és mindenféle spirituális gyógyítók is hasonló kategória. Baromi nehéz tisztességes orvost/segítőt találni.

Egy-két rövid példa: pszichológus nőci, 50 év körüli. Lakására mentem. Bent dohányzott..annyit köhögött, hogy szerintem a felét nem hallotta annak amit mondtam. Két köhögőroham közben elkrákogta, hogy "bocsi Copd-ban szenvedek."

Következő, neves pszichiáter (ismét magán). Kb. 20 percet voltam bent nála. Elmondtam a problémám érthetően. Kb 10x ásított bele a képembe miközben beszéltem. Baromi lehangoló volt. Nem ajánlott fel semmilyen terápiát, kiírt andidepit és elhajtott.

Volt amelyik rám förmedt, minek szültem 2 gyereket, mert szerinte attól vagyok rosszul...(persze...nem azért mert 10 évesen elhunyt az édesanyám, és a nagymamám nárcisztikus, bántalmazó neveltetése kicsinált).

Egy szó mint száz, iszonyat nehéz empatikus segítőkész szakembert találni akárki akármit mond.:(

Kedves 5-ös, Te aki pszichológusnak tanul, próbálj meg nem ilyen lenni, és csináld jól. Mert akik itt ellened beszéltek annak sajnos van igazság alapja. A pénz az Úr, és cserébe a legtöbben nem kapnak semmit. Pedig az emberek mentális állapota nagyon mélyen van....és segítség nincs.:(

Előző válaszoló vagyok. Annyit még hozzáteszek, hogy mindegyik magán doki volt, és nem kevés pénzt kértek el.

A kérdezőnek: sajnálom, hogy érdemben nem tudtam segíteni, De ezek után ha találsz esetleg egy jó szakembert, kérlek oszd meg velem. Mert neked is kellene a külső segítség a problémádra.

Ez nem egyszerűen "dühkezelési probléma" (különösen nem az a része, hogy "állandóan múltbeli sérelmeken jár az agyam"), ugyanis a tényleg egészséges emberek nem csak jobban kezelik ugyanezt, hanem eleve nem nincs bennük hasonló mértékű düh.

Különféle traumatzált emberekre jellemző, hogy mindent magukra vesznek, és minden apró sérelem kihozza a bennük élő feneketlen dühöt. A traumatizált embereknek persze a legkülönfélébb szorongásos zavarai lehetnek, tehát ennyiből nem derül ki, hogy milyen zavarod van.