Miért alakulhatott ki bennem ez a világkép?Rossz szülői minta?
Nehéz körülírni, amire gondolok.
Gyerekként valahogy nem tudatosult bennem az, hogy az életemet nekem kell irányítani, vagy hogy minden ember átmegy magán az élettel való küzdésen, ilyen-olyan módon.
Azt hittem, hogy csak úgy előbb-utóbb az ölünkbe hullik minden.
A munka világát is úgy képzeltem gyerekként, hogy az emberek csak úgy bejárnak dolgozni, mint mi az iskolába.
Fogalmam sem volt, hogy hatalmi harcok, ármányok, egymás eltaposása megy a valóságban.
Egyfajta rózsaszín ködben éltem.
Igazából a szüleim úgy éltek, hogy Apám volt a pénzkereső, de mintha egy gyerek lett volna.
Soha nem foglalkozott az ügyeivel, csak dolgozott, anyám intézett minden hivatalos ügyet.
Most, hogy nyugdíjba fog menni, fogalma sincs, hogy mennyit fog kapni, ő letudta az életet, így érzi, és majd jön a nyugdíj, és mint a mesében boldogan él, még meg nem hal.
Vannak, akik már gyerekként tök céltudatosak, ambíciózusak, megtudnak küzdeni a problémákkal, és sikeres felnőtt lesz belőlük.
Van ennek köze a szülői minta hiányához vagy szimplán csak rossz gének öröklődése?
válasza:
válasza:Ehhez a géneknek vajmi kevés közük van. Esetleg a hajlamosító tényezékben talán, hogy mennyire vagy hajlamos a külvilágtól függeni. De inkább családi, transzgenerációs minták, amik sajnos akár hetedízig is hatnak ránk. Azaz olyan faszán van megteremtve a világunk, hogyha nem vagyunk résen, bizony a z ükapáink fas-z-ságainak következményeit is nyöghetjük úgy, hogy semmi közünk hozzájuk.
Ami érdekes, hogy amikor anno CSernus Imre a Bevállalja? műsorában elkezdte feszegteni ezt a mindenki maga felelős a saját helyzetéért, akkor bennem az jött fel, hogyha így van, akkor én szeretnék ezzel a lehetőséggel élni. Akkor szeretnék az alakítója és nem az elszenvedője lenni a körülményeimnek.
Ez hatalmas, de búsásan megtérülő meló, sok önismeretet, önfejlesztést igényel és az sem mindegy, hogy milyen irányba megyünk. Amúgy amit írsz KÉrdező, az ármány és egymás taposása ügyében, az egy alacsony szinten megrekedt valami, nem az egész világra és nem az összes emberre igaz. Sőt, redflag, hogyha ilyet tapasztal az ember, akkor onnan tovább kell állni.
válasza:Én azt hittem, hogy gyerekként mindenki hasonlóan képzeli... Én legalábbis biztos úgy voltam vele, hogy de jó a szüleimnek (főleg anyukámnak), ő munka után hazaér, és azt csinál, amit akar (főz, mos, takarít... 🙃), nekem meg bezzeg még otthon is tanulni kell...
Gyerekként az intrikákat úgyszint nem érzékeltem, felnőttként engem is meglepett, de nem csak munkahelyen (sőt, ott szerencsére alig), hanem mindenhol felbukkant néha. De ez rengeteg dologgal így van, gyerekként mondjuk a halálos betegségek is megfoghatatlannak tűntek, felnőttként meg sorra jöttek a rákos megbetegedések a családban, amik nyilván rendesen odavágtak, nem voltam rá felkészülve.
Az meg, hogy a férj hó végén/elején hazamegy, leteszi az asszonynak a pénzt az asztalra, aki onnantól majd beosztja, mindent intéz, teljesen bevett szokás volt, sajnos több generáció férfijét tették ezzel totálisan életképtelenné egy válás vagy megözvegyülés esetére. A másik oldalon meg ott voltak a bántalmazást, megcsalást stb. szó nélkül tűrő feleségek, akik anyagilag teljesen ki voltak szolgáltatva nekik. Véleményem szerint minden korban megvannak a rossz minták (a mostaniban nekem pl. ez a túl liberális gyereknevelés nem tetszik, amikor már rá sem lehet szólni a gyerekre, mert sérül a kis lelke), de ha felismerjük, hogy milyen hibákat követtek el az elődeink, akkor szerintem egyáltalán nem nehéz változtatni, és jobb példát mutatni a saját gyermekeinknek.
Ráadásul úgy érzem, hogy a túlféltéssel torzították a valóságérzetemet is.
Pl apám mindig olyanokat mondott, hogy mivel van házunk soha nem lehetünk hajléktalanok.
Vagy, hogy velünk semmiféle, rossz nem történhet.
Aztán szépen lassan rájöttem, hogy aki ma hajléktalan, az egyszer valószínűleg úgy élt, ahogy ma én.
Azt hallottam mindenkitől, hogy a hajléktalanok mind lusta és alkoholista emberek, stb. .
Illetve volt gyerekkoromban egy olyan érzésem is, hogy az állam az gondoskodik rólunk.
Tehát ha kórházba megyünk biztosan ellátnak, mert ez a dolguk.
Azt se értettem, hogy tbt kell fizetni, ezt itthon sosem mondták el.
Látszólag egy békés világban élünk, vagy hogy ma már modern világ van, nincsenek háborúk, katonaság, nincs halálbüntetés, vannak emberi jogok, pl ha gyerekként 2.világháborús filmet néztem, teljesen megvoltam győződve róla, hogy ez nem ismétlődhet meg.
Egy boldog tudatlanságban éltem.
És sajnos ez az ébredés elég későn jött, kb a 20as éveim közepén.
Most a 30as éveim közepén járok, és csak nem rég jött az a felismerés, hogy igazából csak magamra számíthatok.
Megfogadtam, hogy többet szavazni sem megyek el, igazából rájöttem, hogy semmi értelme, mert a legtöbb ember ostoba, és kétféle csoport van, az elnyomók és az elnyomottak, és tök mindegy ki van hatalmon, ez mindig így lesz.
A 20-as éveim közepétől túl sokat foglalkoztam a politika követésével, és azt vettem észre idővel, hogy egy körforgás.
Olyan, mint amikor egy 10 évad sorozatot elkaszálnak, nem lesz 11. Évad, mert már az 5. Évadtól önismétlésekkel volt tele, így ebben ennyi volt.
Biztos van, aki hamarabb rájön erre, mások később, vannak, akik soha.
válasza:Szerintem teljesen rendben van, hogy a szüleid próbálták békéssé, gondtalanná tenni a gyerekkorodat. Az, hogy a "kijózatítás" utána elmaradt, és magadnak kellett rájönni, az már kicsit lehet problémás, de pl. nekem sem a szüleim mondták el, hogy hajléktalan lehet valaki egy rossz házasság és válás után is például... Beszélgettem ehy hajléktalannal kb. 15 évesen :)
A kiábrándultságról sem hiszem, hogy a szüleid vagy a nevelésed tehetnek, én közel 40 évesen ugyanígy érzek. Annyi, hogy én ezt már rég elengedtem, azzal foglalkozom, amivel valóban jobbá tudom tenni a saját életem (és esetleg másokét), amin nem tudok változtatni, azon nem kesergek.
Összesítve: szerintem feleslegesen látsz bele ennyi mindent az életedbe, tök normális, tipikus az, ahogy gondolkodsz, amiken keresztülmész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!