Mennyire lehetek a teljes összeroppanástól?

A kettes válaszoló mond igazságot, a környezet váltás valóban jót tenne, de ezt gyakorlatban kivitelezni egy alapvetően negatív érzelmekre különösen hajlamos személynél nem egyszerű.

Én úgy definiálok szinte minden mentális rendellenességet (ezek alól kivételt képeznek atipikus kondíciók, pl. pszichotikus ember, pszichopátia, stb.) hogy krónikus képtelenség önmagad érzelmeidtől való elvonatkoztatástól.

Mert tény, hogy a világon vannak szép dolgok, és az is tény, hogy amíg életben vagy, addig képes vagy változtatni. Akármin, és akármilyen mértékben. Egy traumatizált, mérgező szégyennel és önutálattal rendelkező emberből is válhat ragyogó fény aki eléri azokat az álmait amiket korábban csak gyászolt.

Az első (és egyben kulcsfontosságú lépés) ehhez az hogy ezt ELHIDD.

Sajnos bio-kémiai aspektusból is megindokolható hogy miért ilyen nehéz ezen változtatni; szemléltethető egy 2-3 éves csecsemőn, akinek kétszer annyi szinapszisa van mint egy felnőtt embernek, a szubjektíven feldolgozott érzelmi behatások befolyásolják az óriás számú neuronok kialakulásának a mértékét, egymással való kommuniációra való képességet, gyakorlatilag minden tudást, érzelmet, viselkedésformát amit a környezetétől befogad, rettenetesen gyors mértékben. Annyira gyorsan, hogy mindezt a folyamatot vissza is tudja fordítani, és újrakezdeni, teljesen kitörölve korábbi érzelmi berögződéseket.

Ha ezt idősíkban kihúzod egy óriás skálára, értelemszerűvé válik hogy haladva a korral ez a neuroplaszticitás jelentősen csökken, érzelmek ismétlődően való étélése berögződéshez vezet, egyre szikla szilárdabbakhoz, amelyek ha éppenséggel negatív irányba indulnak el, annál nehezebb is lesz megtörni őket.

Valószínűleg nem ezt akarod hallani de a nehézsége annak hogy kimássz egy mentális pokolból exponenciálisan növekszik, attól függően hogy milyen mélyen is vagy.

Viszont, szerencsére a másik irányba is működik, csak nagyon lassú, és elképesztő erőfeszítést igényel.

Be kell azonosítanod hogy pontosan mi a problémád, a fundamentális szintű gyökereire gondolok, amik néha olyan mélyen vannak eltemetve (akarva vagy akaratlanul), hogy maga az ember sem képes teljesen megérteni

Erre vannak szakemberek, viszont nyilván tű a szénakazalban szituáció találni egy veled kompatibiliset. Arról nem beszélve, hogy egyes érzelmek meggátolhatják hogy ilyen módszerhez folyamodj, vagy hogy egyáltalán akarj jobban lenni.

Jelenlegi itthoni pszichiátria szerint unortodox, viszont annál inkább ember-barát (és hatékony) megközelítése a gyógyulásnak a pszichedelikus szerek alkalmazása. (pl.: LSD)

Ha közvetetten nem megy az új élmények, új érzelmek indukálása, akkor meg lehet ezt tenni közvetlenül is, egy szándékosan való, erősen tudatmódosult állapot belépésébe.

Sok sikert kívánok neked