Elfáradtam lelkileg. Úgy érzem engem mindenki gyűlöl és egy szörny vagyok. Mit csináljak? 20/F

"Mielőtt írná valaki, öngyilkos nem akarok lenni, tehát a pszichiátriai témakör teljes mértékben kilőve!"

Annyira azért ne lődd ki ezt a témát, mert pontosan erre van szükséged.

Keress fel egy pszichológust minimum, ha indokoltnak tartja akkor pszichiáter.

Igen szélsőséges vagy, bőven túlspilázva ezt az öngyűlöletet, valójában ennyire nem veted meg magad, csak sóvárogsz a szánalomra. Látatlanban nem tudjuk megállapítani, mi taszít benned másokat (például mondjuk eleve azt sugárzod, hogy kerüljetek tőlem minimum 2 méter távolságra, mert én egy szörny vagyok), az biztos, hogy nem a kék szemed meg a sötét bőröd, az kifejezetten szexepiles.

Legyél szépen türelemmel a pszichoterápiában (már ha jó a szakember), próbáld ki azokat a kapcsolatteremtési formákat, amiket megbeszéltek (például egyszerűen csak szólni másokhoz, beülni mások mellé a padba, vagyis úgy tekinteni magadra, mint egy 12 egy tucat átlagemberre). Nem néz le mindenki, mert nem veled foglalkozik mindenki.

Olyan ember, aki senki szimpátiáját nem kelti fel, nincs. Csak hagynod kell magadat belemenni a kapcsolatokba, nem mindjárt párkapcsolat, csak az idegennél közelebbi kapcsolatba, és az idejét megadva hagyni kifejlődni, nem nyomulva. Az önsajnálatból nem jutsz előre. Akarsz változtatni vagy nem.

"Látatlanban nem tudjuk megállapítani, mi taszít benned másokat (például mondjuk eleve azt sugárzod, hogy kerüljetek tőlem minimum 2 méter távolságra, mert én egy szörny vagyok), az biztos, hogy nem a kék szemed meg a sötét bőröd, az kifejezetten szexepiles."

Vagy szimplán semmi, csupán bemeséli magának.

Ezt hívják kognitív torzításnak.

Az emberek hajlamosak mások cselekedeteit saját magukra vetíteni.

Például ha valaki nem köszön, az valószínű nem azért van mert ronda vagy, rossz energiát sugárzol, depressziós vagy stb. (a sor végtelen), hanem mert a másik ember egy ótvar nagy bunkó, vagy éppen annyira bele van merülve a gondolataiba, hogy éppen téged nem vesz észre.

Akinek meggyőződése hogy ronda, ő minden emberi cselekedetet erre vezet vissza. Ha ránéznek, akkor biztos azért mert ronda, ha nem néz rá senki, akkor persze hogy nem néznek rám, mert ronda vagyok.

Ha köszön azért köszön mert sajnál, ha nem köszön akkor azért nem köszön mert okádékul nézek ki, stb.

Ezért is írtam, ez pszichoterápiás eset minimum.

4

"ogy ha olyan boltba megyek, ahol nincs önkiszolgáló kassza, látnom kell a kasszás szemében a gyűlöletet, és a megvetést, amikor köszönök."

Ha te szerinted ebben nincs kognitív torzítás és te tényleg úgy gondolod, hogy van olyan kasszás aki gyűlöletet és megvetést áraszt mikor köszön neki valaki, és az a személynek szól, akkor én nem tudom milyen emberekkel vagytok körülvéve...

Én nem vagyok egy adonisz és voltam én is depressziós ami totál látható volt rajtam, találkoztam már bunkó kasszással, de arra a kasszásra 20 méterről ránéztél és láttad, hogy egy megkeseredett paraszt, aki azért dolgozik kasszásként mert az előző 50 munkahelyre nem vették fel és a háta közepére nem kívánja, hogy emberekkel legyen kontaktja. De ebből sincs minden sarkon.

"Szerelmi dolognál is csalódott vagyok, hiszen nem egészen 2 hete volt egy 2 napos kapcsolatom, ahol eljutottunk a csókig, de mivel nem keresett, és én sem őt, mert engem úgyis utál, és nem akar, így letiltott."

Ez szintén ugyanez a sztori. Nem csókolgatunk olyanokat akiket utálunk. Az hogy nem ment tovább, az nem oktalan jelenség, de senki nem dugja a nyelvét a másik szájába, ha a egyébként gyűlöli azt az embert.

Én nem az érzéseit érvénytelenítem, én elhiszem hogy így érez, én azt írtam, hogy tipikus kognitív torzításban szenved.

Gyereknek nem,mivel ha megvonják tőle a szeretetet,magát okolja.Nem képes felmérni a felnőttek problémáját,nem érti pl mi az öngyűlölet,ami miatt elhanyagol az illető másokat.Ez rögzült benne érzelmileg.Másrészt az ilyen szülők azért nagyrészt nem csöndben hsnyagolják el a gyerekeiket,hanem kötekednek velük,ócsárolják őket.

Nyilván ezt felnőtt fejjel tudatosítani kell,hogy ne hasson az életére.