Autisták, Aspergeresek! Rátok mennyire van tekintettel a környezetetek? Kaptok támogatást?

Szerintem egy bizonyos szintű empátiát mindenkinek kell mutatnia a másik fél felé: neked és a neurotipikusoknak is.

Ahogy azt a leírásodból kiveszem, utóbbiak úgy várjáj el ezt tőled, hogy ők maguk meg se próbálnak megérteni téged. Én is gyakran belefutottam teljesíthetelen elvárásokba az (egyébként egész enyhe) autizmusom miatt.

Pl amikor asztmás rohamom van, gyakran beáll a "sensory overload" (nem tudom a magyar nevét), és nem egyszer megkaptam, hogy "csak lélegezzek mélyeket, és ne lovaljam bele magam", és hogy "még ilyenkor sem elfogadható, ha bunkó vagyok". Kösz, tesó, te fuldokoltál már úgy, hogy minden hirtelen túl fényes és túl hangos, és gyakorlatilag azt se tudod, hol vagy? Vagy amikor elvárják, hogy nézzek mások szemébe. Mosolyogva. És viseljem el, hogy megölelnek egy szó nélkül (nem bírom a fizikai kontaktot).

És tényleg mindent, MINDENT megteszek, hogy ne okozzak másoknak kellemetlenséget, tisztán és egyenesen kommunikálom a helyzetemet (amikor olyan állapotban vagyok, hogy erre képes vagyok lol), elnézést kérek azért is, amiről nem tehetek, és mégis. Elvárások, elvárások, elvárások.

Nem tudom, te mennyire próbálod kommunikálni, hogy EGYSZERŰEN KÉPTELEN VAGY ENNÉL TÖBBRE BASZKI, de ha ezt már megtetted, csak azt tudom javasolni, hogh találd meg a saját, megértő közegedet. Én pl művészi érdeklődésűként (vagy inkább megszállottként?:D) sok időt töltök művészek között. Itt az építészkaron szinte mindenki valamennyire rajta vana spektrumon, és érezhető, mennyivel megértőbbek és elfogadóbbak. Ők tudják, milyen ez.

Szóval ja, a legtöbb, amkt tehetsz, hogy néha kiszakadsz a megszokott társaságodból, és olyanokkal töltesz időt, akik hozzád hasonlóak vagy megértenek. Akár online, akár egy jó pszichológussal mindegy, a lényeg, hogy legyen, akivel tudsz erről beszélni.

*várják; hogy; van a; amit

Jesszus, mennyi elgépelés :DD