TÖRVÉNY SZERINT egy aspergeres kaphat B jogsit?

Amikor 1991-ben B kategóriás jogosítványt szereztem, még messze voltam a diagnosztizálástól, sőt a felismeréstől is. 2007-ben jöttem rá, és 2018-ban vizsgáltak ki az Autizmus Alapítványnál és kaptam meg a diagnózist hivatalosan.

Ettől még természetesen már 91-ben is Aspergeres voltam, hiszen így születtem (magzati fejlődési rendellenesség).

Hogy a TÖRVÉNY szerint kaphat-e egy Aspergeres jogosítványt?! :D

Az Aspergeres emberek kb. 50%-a még ma is diagnosztizálatlan, úgyhogy ilyen törvénynek - ha létezne is - semmi értelme nincs!

Megfelelő, szakmailag felkészült oktató kell, és nincs szüksége orvosi képzettségre ahhoz, hogy kiszűrje, hogy valaki felkészült-e a vizsgára és a vezetésre vagy nem.

Talán egy Aspergeresnek több gyakorlás kell - nekem kellett, ahogy sok más dologban is. De önmagában az autóvezetésnek és az Aspergernek semmi közvetlen kapcsolata nincs.

Azt hozzáteszem, hogy mindig féltem a belvárosban vezetni, úgyhogy azt kerültem (sűrű forgalom, parkolási nehézségek).

És a tájékozódási képességem is nagyon rossz, gyalogosan is.

A lényeg: Az oktatónak nem kellett tudnia, hogy aspergeres vagyok (nyilván azt sem tudta, hogy egyáltalán létezik ilyesmi). Viszont azt látta, hogy nem volt elég a 20 óra vezetési gyakorlat, hanem 30 óra kellett. Akkor dühös voltam, mert sértettséget éreztem, hogy nem vagyok elég jó, de nagyon sokat javított a vezetési képességemen a +10 óra. Magabiztosabb és figyelmesebb lettem. Egyszerűen kellett a plusz gyakorlás. A vizsga simán, rutinosan ment, egyből átmentem.

A lényeg tehát szerintem nem az, hogy közöljük az oktatóval, hogy Aspergeresek vagyunk, hanem ő úgyis látni fogja, hogyha kell még a vezetési készségek fejlesztése, a megfelelő reagálás a különböző szituációkban.