Mi lehetett a jó abban egy pszichológusnőnek, hogy egy rendkívül elhanyagolt utcalányt látogattam?

Ez a dolog évekre nyúlik vissza. Jelenleg 36 éves vagyok, olyan ember aki életében nem volt ingyen nővel. Egyszerűen képtelen vagyok bármit is nővel kezdeni, ha nem számítjuk a fizetett szexet, abszolút zéró a csajozási előéletem, még soha nem volt se csók, se randi, de még egy kis jelentéktelen szóban való flörtölés sem, kicsit olyan volt az életfelfogásom már az általános iskolás éveimben is, hogy valamiért az úr ebben engem nem részesített. Aztán amikor elmúltam jócskán 20, kezdtem magamat egyre szánalmasabbnak érezni amiért szűz vagyok. Jártam egy pszichológusnőhöz a problémámmal, és valamikor talán 2012-ben, felvetettem neki, hogy a nyugati téri aluljáróban vannak örömlányok, és rajtuk kezdtem el gondolkodni mint a probléma megoldásán. Akkor még egy valóságos hahotázásban tört ki erre, azt mondta, ezek rongyos nők, és megkérdezte, hogyan tudnék utána tükörbe nézni, ha mindjárt egy ilyennel kezdenék. Utána teltek az évek, jártam hozzá, de egy lépéssel sem jutottam közelebb hozzá, hogy bármi közöm is legyen nőhöz, így 2015 vége fele elhatároztam, hogy mégis ezt fogom tenni, máskülönben szűzen halok meg. Akkor 27 éves voltam, és már kezdtem depressziós lenni a szűzességem miatt. Aztán végül megtettem, és elmeséltem a pszichológusnőnek. Arra számítottam, hogy helyteleníti majd a 3 évvel korábbi reakciója alapján, de furcsa módon gyökeresen más volt a véleménye, valósággal örömmámorba került miatta, beszámoltatott minden részletéről a dolognak. Utána rendszeres kuncsaftja lettem, és a pszichológusnő elégedett volt. Viszont az együttlétek egyre rosszabbak lettek, mert a lány egyre jobban elhanyagolta magát. A szája kezdettől fogva kegyetlenül büdös volt, amit a rossz fogainak köszönhetett, de eleinte még rágóval enyhített rajta, később azt sem, sőt még tőlem sem fogadta el pedig kínáltam, hogy ne ájuljak el annyira. Majd egyre több igénytelensége jött elő, izzadtságszaga is volt, a dohányszag is áradt belőle, a hónalját félig borotválta le, a mellbimbója körüli rész is szőrös lett, sőt idővel bajuszt is növesztett. Ha ez nem lett volna elég, büdös volt a segge is. Így ez számomra már kín volt nem öröm, de volt bennem egy kényszer, hogy ennek ellenére is járok hozzá, mert az elégtétel megvolt bennem utána, hogy igenis dugtam egyet, olyan vagyok mint a korombeliek, én is kefélek. Így sokszor szándékosan hülyítettem magam, hogy ne menjen el a lánytól a kedvem. Mindig részegen mentem oda aztán, gondoltam úgy kevésbé jut el az agyamig a sok borzalom, és mivel a szexshop kabinja is időnként büdös volt, így azzal győzködtem magam, hogy nem a lány a büdös, hanem azt a szagot érzem ami a kabinban terjeng. Anyám is tudott a tevékenységemről, és őt is győzködtem, hogy ez mennyire jó amit csinálok, pedig ő teljesen maga alatt volt miatta. A pszichológusnőnek is azt hangoztattam, hogy szerintem én sokkal okosabb vagyok mint az akinek barátnője van, mert egy hivatásos jobban csinálja. Részemről ez önámítás volt, a lelkem mélyén nem így gondoltam, csak minden erőmmel szándékosan el akartam magam hülyíteni, egy álomvilágot teremtettem magamnak annak érdekében, hogy boldog legyek, és amennyire éreztem, ez félig talán még sikerült is, volt amikor tényleg jól éreztem magam. Viszont a pszichológusnő még bólogatott is a hülyeségeimre. Volt egy eset amikor meséltem neki a lányról, hogy rosszak a fogai, de szerintem ez nem baj, amit nyilván csak mondtam, de gondolni már nem így gondoltam. Amikor ezt kimondtam, láttam, hogy mintha elgondolkodna. Azt hittem, azt mondja majd, hogy azért ne bolonduljak már egészen meg, ez igenis baj, de meglepetésemre nem így lett. Azt mondta, hogy szerintem sem, nem abszolút. Volt amikor különböző személyekkel sorba rendeztetett velem nyolc színt, és ebből kihozta a hozzá fűződő érzéseimet. Ezzel a lánnyal és a vele való szexuális élményekkel is kellett, és teljesen el volt ájulva, hogy mennyire jó kombinációt hoz ki, holott ez nem lehetett igaz, mert én csak hangoztattam, mennyire jó ez a dolog, tudat alatt nem így volt, és az ilyen gyakorlatok elvileg azt mutatják. Olyanokat is elkezdett mondani, hogy szerinte én megfogtam vele az isten lábát, meg azt is, hogy másnak a feleségével vagy barátnőjével nincs olyan jó kapcsolata mint nekem vele. A végén már ő bíztatott, hogy minél többet menjek hozzá. Aztán egyszer megtörtént, hogy a légyottra olyan szaros seggel jött el mint még soha, elájultam mellette, úgy bűzlött. Csak iszonyatos kínok árán mentem el benne, mást kellett odaképzelnem. Utána úgy éreztem, többet nem mehetek hozzá, ez már olyan szörnyű, hogy erre még egyszer ráizgulni nem tudok. A pszichológusnő valósággal kiakadt miatta, és mintha győzködött volna, hogy talán félreértettem valamit, kérdezte, láttam-e a fenekét. Amikor mondtam, hogy nem láttam mert bent félhomály van, csak éreztem, azzal állt elő ő is amivel korábban magamat hülyítettem, hogy akkor bizonyára nem is neki, hanem az ülőkének volt olyan a szaga. Amikor mondtam, hogy érezhetően felőle jött a szag amikor megmozdult mindig jobban, azzal jött, hogy az ilyen családokban mint az övé általában hierarchia van, aminek bizonyára ő a vége fele van és meg van mondva mikor fürödhet, így nem tehet a bűzről. Aztán még jóval később is amikor már nem jártam hozzá, felhozta, hogy ez olyan jó kapcsolat volt amilyen másnak feleséggel/barátnővel se, olyan hangsúllyal mint aki letol, hogy és te idióta ezt befejezted. Azóta már nem járok a pszichológusnőhöz sem, de amikor még jártam hozzá, érezhetően mintha megneheztelt volna rám amiért befejeztem az örömlány látogatását, nem is fogadott már valami nagy szeretettel. Szerintetek miért lehetett ez így?