Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Már most rettegek ,hogy mi...

Már most rettegek ,hogy mi lesz velem ha meghalnak a szüleim. Mentális beteg vagyok. Mit tegyek ?

Figyelt kérdés
Senkim nincs a szüleimen kívűl,de ők is már idősek. Egy mentális roncs vagyok. Sok mentális betegségem van amikre gyógyszereket szedek. Depresszio,szociális fóbia stb. Párom sincs. Képtelen vagyok ismerkedni a fóbiám miatt. Nem tudom eltartani magam. Le vagyok százalékolva és 4 órába dolgozom. Másra nem vagyok képes. A depressziom is tönkretett az évek során. Nagyon félek,hogy mi lesz velem ha meghalnak a szüleim. Nem lesz más csak az öngyilkosság,de fogom merni megtenni. Van valaki aki volt már hasonlóan és tud megoldást ?
okt. 6. 14:42
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
54%
Keress megfelelő terapeutát, próbálj barátkozni. Próbálkozz a Félúton Alapítványnál.
okt. 6. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 A kérdező kommentje:
Nincs pénzem terapeutára. Nagyon jó viszonyba vagyok a szüleimmel és ezért is félek. Nagyon visszahúzódó vagyok a szociális fóbiám miatt. Nem merek ismerkedni. Soha nem mertem megszólítani egy lányt se pedig sokan tetszettek.
okt. 6. 15:18
 3/16 anonim ***** válasza:
53%

Kicsit, ha írnál magadról és a régebbi sérelmekről... Mindenképp fel kellene dolgozni azokat, mert vmiért kialakult az egészségtelen mértékű kötődés a szülő felé.

Most mennyi idős vagy?

okt. 6. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:
100%
Ha le vagy százalékolva, akkor szoc. otthonra talán van esélyed.
okt. 6. 15:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 A kérdező kommentje:
40 vagyok. Az az igazság,hogy egyedüli gyerek vagyok. A depressziot meg a szociális fóbiát szerintem örököltem. Sérelmek is voltak. Anyum elkényeztetett engem mindig is. Apám meg egy csomószor lebaszott kis dolgokért fiatalon. Szakítások is voltak akiket szerettem.
okt. 6. 15:40
 6/16 anonim ***** válasza:

40 éves korra már természetes, hogy valaki átesik szakításon. Az már más kérdés, hogy konkrétan hogy zajlik le a szakítás, mennyire visel meg.


Mivel foglalkoztál eddig a munka vonatkozásában? Mi a helyzet a barátokkal?


Mennyire sportolsz, s nem tudom, milyen nemű vagy, de egyáltalán mennyire vagy családcentrikus a jövődet illetően?


Mindenképp külső segítséget kellene igénybe venned...

okt. 6. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 A kérdező kommentje:
Férfi vagyok. Biztonsági őrködtem többnyire meg segédmunkás voltam. Igaz barátom nincs akivel meg tudnám beszélni a problémáimat. Csajnak meg biztos nem kell egy mentális roncs férfi.
okt. 6. 15:55
 8/16 anonim ***** válasza:
Melyik településen élsz?
okt. 6. 16:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/16 anonim ***** válasza:
66%
A 4 óra munka már nem rossz, valaki ezt sem tudja ám meglépni. Esetleg cél lehetne az, hogy napi 6ra legalább tornázd fel. Ha netán egyedül maradsz de örökölsz egy ingatlant akkor azt már egy napi 6 / heti 30 órás melóval is fent lehet tartani. Meg ha szükosen is, de éhen halni azért nem fogsz. Egy kicsit próbálj meg többet tenni, és napi plusz 2 órát próbálj bevallálni előbb vagy utóbb. Tanulj meg valami keresettebb de ritkább nyelvet abból is lehet netán plusz pénzt keresni majd. Nem vagy túl jo helyzetben az is igaz, de szerintem sokan vannak még ennél rosszabban is. Depresszióra netán szociális fobiara meg én keresnek pszichológust. Én bírtam a melót, de sikerült egyszer jól belecsusznom a gödörbe, melózni sem tudtam elmenni egy percet sem olyan erős szorongásom volt non stop. Elmentem pszichiáterhez irattam fel antidepresszánst. Első nem igazan vált be. Kerestünk mást. Második bejott. Teljesen kiszedett a gödörből pár hét alatt. Azóta dolgozom újra teljes állásban, pozícióban és pénzben is jócskán léptem előre, kifejezetten jól keresek már. Azt sajnálom, hogy a mindenhez is értő honfitársaimra hallgattam akik szerint felesleges szakember meg gyógyszer.
okt. 6. 18:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:

Én is ugyanígy vagyok, csak vannak testvéreim.


De én még le sem vagyok százalékolva, pedig durva szociális fóbiám van.

Pl idegen helyen wcre sem tudok elmenni, de itthon sem, ha tudom hogy menni kell valahová.

Igazából az idő, a mókuskerék, amit nem bírok.


Az egyetemre is bejártam, 100 km-re naponta, mert nem tudtam ott aludni sehol.


Ez 3 napig ment/hét, alvás nélkül a végén már olyan voltam, mint egy zombi.


Igazából egy pár kellene, aki eltartana.

Akinek nem okoz anyagi terhet.

Akire főznél, mosnál, takarítanál, mint egy háztartásbeli. Nyilván férfiként ez szinte esélytelen.

okt. 7. 04:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!