Miért gondolok túl mindent?

Bármiben, amit mondanak vagy gondolok legelsőnek a negatívumot látom meg, illetve azt, hogy “mi van ha?”

Példának felhoznám azt, hogyha vezetek, akkor vezetés előtt meg kell néznem az időjárást, parkolóhelyet, útvonalat, van-e torlódás esetleg baleset, bármit.

Tudom azt, hogy jól vezetek, tudom a szabályokat stb, de egyszerűen meg kell néznem.

Mindenben pontos, precíz szeretnék lenni, ha ez nem sikerül még az életkedvem is elmegy.

Ezt a túlgondolást igazából magamon és a kapcsolatomon, illetve a környezetemen is érzem.

Utálom a változást, a hirtelen változatásokat stb, sajnos úgy érzem, hogy mindenre fel kell készülnöm.

Illetve egyik napon úgy érzem, hogy boldog vagyok, elégedett magammal stb, másik nap pedig szomorú vagyok és meg az élettől is elmegy a kedvem.

Ezt egyébként kívülállók nem látják, hisz sokan látják, hogy mosolygok stb, azonban pl a párkapcsolatomban a páromon látom, hogy ez neki se jó, de úgy érzem, hogy az állapotomon nem tudom változtatni.

Ha valamit meglátok, megtetszik, akkor akár napokig, hetekig az van az eszembe egészen addig, ameddig nem gondolom túl és elmegy mindentől újra a kedvem.

Néha úgy érzem, hogy megbolondulok.

Nagyon nehezen nyílok meg más embereknek, így pl pszichológust el sem tudnék képzelni.

Barátnőmnek ma nagy nehezen elmondtam a vezetéses dologot és ő is közölte velem, hogy tényleg túlságosan túlgondolom a dolgokat. Ezután pedig eltereltem a témát, mert nem szerettem volna mélyen bele menni, hisz kérdezgett stb, azonban nem szeretnék erről neki beszélni.

Esetleg valakinek lenne valami tippje, hogy hogyan tudnam ezt valahogy a háttérbe szorítani?

Gyakran már a fejem belefájdul, illetve legszívesebben sírnék.

Egyébként egy 20 éves srác vagyok.

Köszönöm a segítségeket!