Depresszióval diagnosztizáltak. Az egyetlen barátnőm is mellőz már. Hogy ugorjam ezt meg? Sztori lent.

Régóta barátnők vagyunk ( középkorúak vagyunk). Vegig mellette voltam, örökségi vita, gyerekprobléma, házvásarlás, válás stb. Egy éve az én világom összeomlott. Küzdök.Igyekszem nem mutatni. Nekem kb csak ő van közeli. Nyáron egyik ismerősömnek bemutattam őket, szerelem lett belőle. Mivel a barátnőm mindkettőnktől távol él, így ritkán találkoznak ők is , meg telefon napi szinten. Azóta én hátterben vagyok. Nem is akartam "zavarni". De már fáj, hogy ennyire egyedül maradtam. Persze megértem, a szerelem mindenek előtt. Most leutazott a barátnőm, de már nem.hozzám, mint sok sok even át, hanem a férfihoz. Ezt nehéz volt átélnem, mert ugye mindig jó volt, ha jött hozzám. Az utóbbi fél evben segített is a jelenlete. Mint aĥogy én is neki eveken át.

Eljottek, de ketten, nem.volt közös feltöltődés. Szóval már se telefon, se közös élmény. Es most kivételesem óriasi szükségem lett volna rá. Én ezzel nem fogom terhelni. De beleőrülök, úgy fáj, hogy már nem vagyok. Telefon is alig hetek óta...talalkozas se.

Hogy éljem ezt túl? Más nincs.