Autistákra jellemző, hogyha nem az van amit ők akarnak, akkor agresszivak lesznek, nem birják elfogadni hogy nem az ő akaratuk érvényesül?

12-es! Autista kisfiam van. Szenzoros egészséges gyermek is lehet de szerintem ebbe annyi minden heletartozik, hogy még a legenyhébb autistánál is jelen van belőle egy s mas..

Az már elég súlyos akit ez már akadályoz a napi életvitelben, de sajnos enyhe autistákra is jellemző, kisfiam is délig jár iskolába hiába ép értelmű, egy ideig tűri aztán túltelîtődik az alapzajtol meg a társak futkarozásától és teljesen kiborul. Vásárolni, gyereknapra stb sem lehet elmenni vele. Nem mindenkinek megy a kompenzáció(pláne egész nap) még felnőttként se mert az is nagyon kimerítő, rengeteg energiájukat felemészti. A meltdownt szerintem megakadályozni még sok felnőtt auti sem tudja! Aspergeresekre nem szokott jellemző lenni az agresszió de dührohamaik nekik is vannak. Persze felnőtt korukra sok mindenen megtanulnak enyhíteni.

Úgy tűnik azl sok Aspergeres válaszolóból hogy az autizmus leggyakrabban ilyen enyhe de ez sajnos egyáltalán nem igaz, legalább annyi középsúlyos és súlyos eset van csak ők nem tudnak ide irogatni.

Számítsd bele, hogy akiről szó van, nem tudom az életkorát, nem tudom az autizmus súlyosságát, plusz az autizmus annyiféleképpen jelenhet mega hány autista ember van, és ezek miatt nem biztos hogy helytálló a válaszom, de leírom, mert ha valaki erre téved, neki lehet hogy hasznos.

Autistáknál a trigger, hogyha változik a terv, vagy a rutin.

Lehet, hogy amit akart azt ő már napok óta tervezte és készült rá, és ha kiderül, hogy borul a terv, nem az lesz, amire készült, átalakul a napi rutin, akkor az tud dührohamhoz vezetni. Igen, ez kívülről úgy tűnhet hogy azon hisztizik, hogy nem az van amit ő akar, cska azért mert nem mondta hogy mást tervezett (lehet nem is tudja mondani, súlyosságtól függően).

De itt az ok nem az akaratérvényesítés, nem nárcik, itt az ok, hogy nem tudják/nehezen tudják feldolgozni, ha változik a napi rutin, vagy máshogy alakul valami mint ahogy tervezték.

Nem tudom hol van a skálán, súlyos vagy enyhe stb., ha valamilyen programot tervezel, ami őt is érinti, akkor érdemes megkérdezni, hogy tervez-e mást akkorra, ha igen, mikor lenne neki jó. Persze ez megint függ az életkortól súlyosságtól stb. Nálam enyhe van, és általában ha nem tervezek előre semmit, és min. 1 héttel előre szólnak, akkor fel tudok készülni, nagyobb kiakadás nélkül.

Igen, van ami csak úgy bejön, es nem lehet róla 1 héttel előbb szólni.

Ilyenkor előfordul, hogy nem tudod lespórolni a kiakadást a tervváltozas miatt. Nálam van, hogy olyankor is kiakadok, ha olyan dolog csúszik be aminek igazából örülök. Pl mert valaki meglep meglepetés 2 napos nyaralással, hogy majd hogy fogok örülni...Megtörtént eset. Örültem is, meg akartam is nyaralni menni, mégis dührohamom volt.

Itt pont jól látszik, hogy nem azért van ez mert mást akar, vagy nem akar, vagy akaratot akar érvényesíteni, hanem mert nem tudjuk/tudja feldolgozni/lassabban tudja feldolgozni a változást a tervben, a megszokott rutinban.

Ennek a feldolgozásnak a része a dühroham. Egyes esetekben nem lehet lespórolni, de ha "lement" akkor lassan de el tudja fogadni az ember. Itt megint felhívom a figyelmet, hogy ez súlyossagtól függ. Ez pl enyhe autistáknál varható el, hogy lassan vagy kiakadással de tud alkalmazkodni. Aki beljebb van a skálán, annál el tudom kepzelni hogy van olyan, hogy nem megy.

14.: Szerintem nem feltétlenül autista vagy nárcisztikus az, aki kiakad azon, hogy pl. a párja vagy egy barátja kéretlenül programot szervez neki. Pl. amit írsz, hogy valaki meglep valakit egy 2 napos nyaralással. Itt azzal van a baj, aki ilyet csinál, nem azzal, aki ezen kiakad. Ugyanis senki se rendelkezhet a másik ember idejével. Normális ember nem szereti, ha rángatják. A kapcsolati dinamika rosszul alakul, ha az egyik fél pláne rendszeresen olyat csinál, hogy beleszervez a másik idejébe és meg se kérdezi, ráér-e. Ha erre a másik fél rendszeresen, pincsikutyaként ugrik, akkor alárendelt kapcsolatba kerül a másikkal szemben. Ha meg dühös lesz amiatt, hogy a másik ilyen erőszakosan szervezi az idejét, attól még nem autista és nem is nárcisztikus. Illik megkérdezni a másik felet, hogy ráér-e.

Egy autista viszont attól is kiborul, ha pl. ki akart menni kertészkedni, mert pl. szombat délután azt szokta csinálni, és jön egy zivatar, ami ezt lehetetlenné teszi. Egy egészséges ember erre legyint egyet, vagy maximum kicsit bosszankodik, az autista őrjöng. Vagy ha 10 percet késik a vonata.

15

Tudom hogy nem ettől lesz valaki autista, ez csak egy példa volt.

De nem is attól, hogy ha valamiért nem tudja csinálni a kis dolgait, akkor mindenképp kiakad.

Attól függ ki hol van a skálán. Enyhébb súlyosabb stb.

A lényeg az volt hogy a programváltozás az (többek között, mert más is lehet!) ami autistáknál egy dührohamot kiválthat.