Autisták! Meséltek nekem, milyen az életetek? A fiam szemszögéből szeretném látni a világot. Mi nehéz gyerekként, milyen az élet felnőttként? Mi az ami segítség lett volna?

Milyen az életem? Nehéz.

Nem voltak még soha párkapcsolataim, állandó munkahelyem sem igazán, szórakozni általában egyedül megyek.

Pedig csak enyhén vagyok autista (soha nem diagnosztizáltak de biztos vagyok benne)

Soha nem értettek meg az emberek mert máshogy gondolkozom, túl őszinte vagyok, nehezen veszem észre ha valakit megbántok (empátia hiánya), ha valami váratlanul ér akkor rosszul reagálok, és van néhány furcsa szokásom. Általában az autisták őszinték és gyámoltalanok és ezt kihasználják a többiek. A sok csalódás miatt pedig kicsit depressziós vagyok már.

De nagyon jó vagyok pl matematikában vagy logikus gondolkodásban, vagy megbízhatóságban.

És én is szeretnék néha társaságban lenni, és párkapcsolatot is csak valahogy nem tudom kifejezni magam. A kommunikáció hatalmas gyengeségem.

De teljesen normálisan nézek ki és megtanultam elrejteni a fogyatékosságaimat, úgyhogy ezt nem egyből veszik észre rajtam az emberek, csak hosszú idő után tűnhetek furcsának nekik.

34f

Olyan furcsa, hogy egy autista ezekről így ír. Én már 3 autistát is ismertem, és egyik sem tudott volna írni az autizmusáról, hogy pl nem értettek meg az emberek, meg hogy "van néhány furcsa szokásom"...

Mindegyik viselkedett úgy, ahogy viselkedett a maga kis zárt világában, amihez, ha kellett felhasználta érzelemmentesen a külvilág szereplőit. De egyáltalán nem filózott az autizmusán.

13, az autisták nagy része azért nem fog ide írni, mert nincs olyan állapotban.

Az ép értelmű jól funkcionáló autisták egy nagyon szűk csoport.

Az egyik, aki nem filózott az autizmusán többdiplomás, magas beosztású valaki volt...

Szóval nem igaz, hogy az aspergeresek szűk csoportja ezt kifejezi, vagy érzi, hogy ők aspergeresek.:)