Autisták! Meséltek nekem, milyen az életetek? A fiam szemszögéből szeretném látni a világot. Mi nehéz gyerekként, milyen az élet felnőttként? Mi az ami segítség lett volna?

Nő vagyok ugyan, de válaszként azt tudom mondani, nem biztos, hogy a te fiad úgy látja a világot, mint én vagy más autisták. Vannak fokozatai.

A másik, hogy nem szokták érteni mikor mi a bajom. Pl. Az anyaság enyhén autistaként borzalmas. Szülés helyett programcsászárt kértem. A szoptatástól kibuktam (túlzott testkontakt), egy játszótérre nem megyek be ha már 2-nél több gyerek és szülő van bent, mert egyszerűen nem bírok bemenni. A tömött játszótereken (ha a férjem is jön csak úgy megyünk be) le kell ülnöm messzire a gyerekektől, vagy szimplán elmegyek addig sétálni még a gyerekek játszanak- nem bírom a zsibongást, sikítozást, tömeget.

Vásárolni úgy járok, hogy kevesen legyenek. Autót vezetni egyszerűen nem tudok, túl sok nekem.

Nálam későn diagnosztizálták az autizmust, addig én voltam a gyerek a családban, aki mindent programot csak elront. Mert nekem nem volt öröm a vidámpark, koncert stb.

Azt kellene először megértened, hogy nincs két egyforma autista, így nem lesz nagyon hasznodra egy ilyesmi közvéleménykutatás.

Egyébként az "enyhén érintett" is egy óriási bullshit. Nem feltétlen boldogul könnyebben egy "enyhén érintett magas/átlagos iq-jú", mint például egy alacsony átlagos erősebb tüneteket mutató.