Mit tegyek? Úgy érzem kilógok a sorból

A lényeg, hogy sokszor nem tudom megérteni a korombelieket, néha még fel is idegesít(de nem mutatom ki) a gondolkodásuk, pedig nem akarok "furának", ridegnek vagy álszentnek tűnni.

Sajnos mégis biztos érződik rajtam, mivel tesóm is megjegyzést tett rám emiatt.(INNEN KEZDŐDIK A FONTOSABB RÉSZ:) Azt vettem észre, hogy nem igazán érdekelnek az olyan "gyakoribb" témák amiken a korombeliek rágódnak, mint pl: párkapcsolatok, problémák stb.

Hozok egy konkrét megtörtént példát: tesóm(húgom) azon hisztizik, hogy 16 évesen alig volt párkapcsolata, és méghozzá egyszer-kétszer huszonéves palikkal akart összejönni, amit szüleink nyíván nem engedtek.Folyamatosan mások életén rágódik, bulizni akar, barátnőmmel azt beszélik, hogy milyen rondák(pedig gyönyörűek), húgom lenéz mert nem sminkelek, nem fiúzom.(Hívtak már nyominak is emiatt.) Teljesen mások az érdeklődési köreink, kevés haverom van de hasonlóak vagyunk(őket bolondnak tartja a húgom, így valósz.engem is.).

Nem tudok/akarok belecsatlakozni a beszélgetésekbe, mert nincs is igazán közös témánk, mert nem érdekelnek a párkapcsolatok, más problémáit meghallgatom, de nem tudok vele mit kezdeni,mert nekem is vannak,de 99%-ban én sem szoktam velük megosztani, így nem tudom hogyan reagáljak. Idegesít a kibeszélés, idegesít, hogy qzon csámcsognak, hogy xy barátnője milyen csúnya(csak mert a barátnője) stb.

Én a haverjaimmal nem vagyunk értelmesebbek, sőt...

De legalább egyikünk sem panaszkodik,és csámcsog a másik életén egyfolytában. Mi inkább sorozatokról, könyvekről, fandomokról,mémekről beszélünk, filozofálunk random hülyeségekről. Egyszerűen csak idegesít, hogy velem van-e a baj vagy ez normális? Pl.: tesómmal beülünk egy gyorskajáldába, és csak egy asztal szabad ami körül más asztaloknál egy fiú baráti társaság ül. Leülök kajálni, mert nem érdekel, hogy kik ülnek a közelben. Tesóm beül 2 fiú közé elkezd pillázni, majd végül átül egy felszabadult asztalhoz, mert úgy érezte bámulják. Baszki mindenki leszarta, hogy ki van ott.Végül átültem tesómhoz, erre mutat nekem egy képet, amit akkor csinált rólam, és azon röhög, hogy megmutatja anyámnak, hogy 5 fiúval randizok...(Nyílván viccből csinálta)Bakker, csak én vagyok olyan naiv hogy nem gondolkozom ilyeneken? És még mindig hozzámvágják, hogy csak álszent vagyok. Rohadt idegesítő. Miért fura az ha valaki nem így gondolkodik, vagy nem úgy néz a másik nemre, hogy ✨párkapcsolat✨, hanem úgy mint egy emberre aki csak létezik? Igyekszem megérteni az ő nézőpontjukat is, de akkor miért nem tudják elfogadni az enyémet is?

(Sorry a hosszú rage miatt)