Miért szorongok mindenen?

A saját esetemből kiindulva - rosszul lettél nevelve, nem tanítottak meg az önbecsülésre, hogy kiállj magadért, hogy a legfontosabb személy számodra te magad vagy. Az is lehet, hogy túlzottan arra neveltek, hogy másoknak felelj meg, csak az ő pozitív visszajelzésük számít, az, hogy te mit szeretnél vagy mit érzel, mellékes. Azt sem tanították meg, hogy néha önzőnek és bunkónak lehet és kell lenned, hogy magad védd, és hogy természetes, ha ez esetleg másnak nem tetszik, de mint mondtam, saját magadnak kell elsősorban számítani magadnak. Ezt nagyon nehéz levetkőzni.

Igazából szerintem az egy hatalmas igazság, hogy másoknak mi nem vagyunk annyira fontosak, hogy folyton velünk foglalkozzanak. Mikor ilyen gondolatok kavarognak a fejedben, akkor eltúlzod a saját jelentőségedet mások életében. Lehet, hogy látta, hogy bejelölted, de 2 másodperc múlva el is felejti, mert a gyereke sír, vagy a munkatársa kérdezett valamit. Utána nem is gondol rá többet, mert a facebook és társai nem játszanak akkpra szerepet az életében. Próbálj kicsot relativizálni, nem veled foglalkozik mindenki, egy elsuhanó gondolat vagy a fejükben, és a saját életükkel foglalkoznak. Biztos, hogy első válaszolónak is igaza van, nagyon értelmes választ adott, de azt is fontos megérteni, hogy nem körülöttünk forog a világ, és ez hatalmas megkönnyebbülés.

A szüleid nem adtak neked elismerést gyerekkorodban. Sose voltál megfelelő, csak a tökéletes a jó, nem dicsértek. A pszichológuson ne csak gondolkozz, hanem lépjél, most tessék elkezdeni nézni a listákat, és írni nekik, nincs mitől félni, segít. Ő nem ítél meg és el, azokkal ellentétben, akik megbélyegeznek, hogy túlérzékeny vagy. Azzal nem segítenek neked. Nem pszichiáter kell, nem vagy beteg. Nem szinonima a kettő.