Nem tudok vagy nem akarok dolgozni?

Anyámék azt mondják, hogy nem fogom fel, hogy dolgozni kell. Azt gondolják, hogy a logikámmal van baj, főleg faterom. Nem tudom. Anyám olyan érvekkel jön, hogy nem tudtam volna érettségizni, meg továbbtanulni, ha hülye lennék. Apám nem képes megérteni, hogy hülye vagyok. Azt mondja, hogy sose fog beletörődni. Szerintük játszom a beteget is, és állandó betegségtudatban élek, de szerintem tényleg beteg vagyok. Voltam vagy 5 helyen az utóbbi 1 évben és van 4 diagnózisom. Csak aztán az is lehet, hogy direkt csinálom, mert elvileg személyiségzavarom van és zéró empátiám. Ha veszekszenek rám, azt mondják ez engem teljesen hidegen hagy. Ők is így gondolják, mondják nekem. Nem tudom, lehet tudat alatt gonosz vagyok. Egy rossz ember, aki leéli a családját meg ilyenek. De legvalószínűbb, hogy életképtelen, ami lehet rosszabb. Öngyilkossági hajlamaim is vannak, de félek megtenni, mert nincs elég gyógyszerem, meg nem elég erős hozzá. Megpróbáltam járni megint pszichológushoz, de azt mondták ezek súlyos tünetek és menjek alapítványhoz. Az utolsó, akihez jártam, elküldött pszichiátriára mondván, hogy nem tud segíteni. Eddig mind a kettő, akihez jártam azt mondta, hogy nem tud segíteni és csak elküldött. Ősszel elvileg mehetek pszichiátriára, talán abból lesz valami.

Ha kitennének az lenne szerintem, hogy pár nap alatt meghasadnék, és elővenném a fa.omat, odaszaladnék mindenkihez, ha éhes lennék, lopnék. Úgy mint 18 évesen, amikor először elkezdtek kezelni, azután, hogy így viselkedtem Pesten, amikor elszöktem otthonról. Valaki feldugott nekem egy fadarabot, gondolom viccből, aztán bekerültem a kórházba.