Veletek volt már olyan érzés, hogy meg akartál halni,véget akartál vetni az életednek, de soha nem tennéd meg a szeretteid miatt? És emiatt te szenvedsz? Mert ha megteszed nyilván egy önző figyelemhiányos vakarcs leszel minden ember szemében.

Ja és nem igaz hogy aki igazán akarja az nem gondol a szeretteire… Én igazán akarnám de miattuk nem tudom megtenni. Arra várok hogy meghaljanak addig is tönkreteszem magam már jó ideje.

Csak a szeretteim miatt tenném meg!!

Ha valaki bármi miatt nem tudja megtenni, akkor igazán, a lelke mélyén nem is akarja. És ez így van jól. Egy életünk van, bármilyen szar is.

Na akkor most a szeretteink miatt szedjük össze magunkat!

Nem, nálam ez egyáltalán nem szempont. Egyébként sincsenek szeretteim. Mindenki utál. A fő visszatartó erő, hogy nem sikerül és lebénulok, vagy fájdalmas lesz és mondjuk 30 perces, vagy akár 1-2 órás kínhalált halok.. Egyre többször érzem, hogy le kéne zárnom ezt az egészet, mert semmi értelme nincs élnem. Sokkal több negatív emlék, trauma van, mint pozitív, a mérleg nyelve nagyon egyenlőtlen, ráadásul senkinek sem hiányoznék. A választott öngyilkosságom valami gyors és hatékony lenne. Valami erős bogyó, altató, nem tudom van-e ilyen.. A helyszín meg: biztos nem ugranék le a tizedikről, meg vonat alá sem mennék, mert nem akarnám sokkolni az embereket, hogy lássák a hullámat, vagy a mozdonyvezetőnek, utasoknak életreszóló traumát okozni. Valami síkvidék, mező talán.. Napraforgók között, vagy a kukoricásban halnék meg szívesen, hogy halálom előtt lássak valami szépet. Amikor mentem el a hosszú, nagy napraforgó sorok közt, mindig azon gondolkoztam, milyen szép lenne egy ilyen helyen meghalni. A holttestemet viszont nem akarnám, hogy megtalálják. És egy ilyen hely nem jár túl sok ember, ideális lenne nekem.

15# Tehát én mindenképp valami, nyugodt, kihalt, békés helyet választanék.. Sosem értettem azokat az öngyilkosokat, akik pl kiugranak a tizedikről.. Megalázó lehet, hogy a többiek látnák a hullámat, én nem akarnék ekkora felhajtást.