Ez vmi depresszió, vagy mi a franc?

Szóval az van mostanában, hogy ürességet érzek magamban. Dühös vagyok az elrontott gyerekkoromra, az emberekre, akiket amugy szeretek, néha pedig gyűlölök. Némely pillantban elfog egy hangulat, ha ránézek egy házra, képre vagy bármire, rossz érzés, ami megpróbál egy teljesen más hangulatba rángatni. Egy csomó dolog értelmetlennek tűnik, mint pl: ha vki megkérdezi hogy vagy? rohadtul nem érdekli, csak látszat az egész, minden csak látszat! Néha valótlan a világ, a hangulatom percről percre váltakozik, vagy szuper, olyankor álmokat szövögetek, boldog vagyok, vagy iszonyat letargikus akkor viszont "szétesik a lelkem",

Néha sajna vagdosom magam, mert emúlasztja az ürességet.

Gyakran sírok, szorongok, félek irreális dolgoktól, pörög az agyab, hülyeségeken. Nem tudok dönteni semmiben, egyszer szépnek találom magam, aztán pedig bűnrondának. Nincs önképem, nemtudom milyen vagyok, minden tulajdonság illik rám (majdnem). Néha elidegenedek magamtól, meg a világtól. Ja és majdnem minden dolgról eszembe jut egy régi emlék, és olyan érzés mintha nem tudnám szétválasztani a múltban történt érzéseimet, a jelenben lévőktől. Mintha összekeverednének, és ilyenkor megzavarodok, és bepánikolok. Elszigeteltnek érzem magam, holott vannak barátaim de vhogy mégis. Mintha senki sem értene, ufó vagyok, vagy nemtom. Nagyon szar, most épp letargiában írok:S Ja és még, hogy iszonyatosan függök másoktól, mindig kell egy támasz aki irányít, mert nem tudom önmagam. GYakran félek h megőrülök, h vmi őrültséget teszek.

Szerintetek mi ez? (16/L)