Egy nem éppen támogató közegben normális, ha borzalmasan lefáradok?

Persze,normális...A család az a közeg,ahonnan az ember a támogatást várná.De sajnos ez nem működik mindig.

Persze, ahogy az első válaszoló is írta, én is őt erősítem: a család az, ahonnan származunk, ahonnan elindultunk az oktatás útján legalább hároméves korunkban, de tán még korábban is, és persze, hogy az is rejt nehézségeket, de ha sem otthonról nem vittünk magunkkal elég erőforrást ahhoz, hogy a nehézségeinket leküzdjük, sem feltöltődni nem tudtunk otthon, akkor az még egy felszínes kis probléma csak, hogy lefáradsz, de hosszútávon ki is nyír a fáradtság miatt okozott depresszió miatt sajnos. Szóval jó, hogy felismerted, és tényleg költözz el, hogy lásd a különbséget, hiszen még ha el is költözöl, amit otthonról hozunk magunkkal, az sajnos örökre bennünk is él, ezt tapasztalatból írom sajnos, néha nem is tudom, hogy tényleg elköltöztem-e otthonról, pedig 18 éves korom óta nem lakom a szüleimmel, ám amikor egyedül élek és nem párkapcsolatban, akkor néha olyan erővel látom és hallom a szüleim reakcióit a fejemben, lelkemben, hogy néha tényleg megkérdöjelezem, hogy ez csak emlék-élmény vagy netán újra hús-vér valóság, pedig már negyvenpár éves vagyok. Ez tényleg durva sajnos. Viszont tudatossággal sok probléma kiküszöbölhető. Én pl. konkrétan külföldre is költöztem, messze a szülői háztól, és csak soká, de bő tíz évvel később, miután külföldre költöztem tűnt fel, hogy talán elsősorban ezért költöztem főleg külföldre, hogy minél messzebb legyek otthonról...? Persze valószínűleg nem csak emiatt, viszont szerintem ennek is nagy jelentősége van számomra...