Régen kevesebb mentális beteg volt, vagy csak nem verték ekkora dobra?

Akkor alul most túl diagnosztizáltak.

A tiktokos divat autistakat ne tekintsd annak, ők annyira depressziósak mint 15 éve az emosok voltak. Van egy idióta divat hulláma a mentális betegségeknek, ami miatt sajnos nem veszik komolyan azokat, akik valóban érintettek.

Szerintem egyfelől kevesebb is volt, de több is: kevesebb volt, mert pl. a képernyőnézés és internethasználat figyelemzavart okoz, ez régen értelemszerűen nem volt, de több is, mert nem jutott el mindenki orvoshoz, hogy diagnosztizálja egyáltalán, és tényleg általános megszégyenítőszavakat használtak mindenkire, mint hogy bolond, elmebeteg, gyagyás, stb., szakkifejezések helyett.

Most meg szerintem nem jó kifejezés a nagy dobra verés, a mentális állapot publikálását inkább egy elfogadási lépésnek látom mindenki részéről, hogy tudomásul vegye ő maga is, ezzel is küzdve a saját szégyenérzete ellen, és másokat is arra motiválva, hogy ki merjék mondani a saját bajaikat.

Az előző válaszok nagyjából fedik azt, amit én is akartam írni amúgy még, hogy lényegesen vszeg nem volt sokkal több, de az internet, sőt, már a tévé, rádió is segít az információ terjedésében, a mentális betegségekkel kapcsolatban is.

A publikálás amúgy nem mindig hasznos, hiszen sokan vissza is élhetnek ezzel az információval, ahogy még én is jártam úgy külföldön állami pszichoterápia után, hogy megtaláltam az egészségbiztosítóm alkalmazásában a pszichológusom által rólam írt diagnózist olyan dolgokkal, amelyeket nekem nem mondott és így tudtam meg, és szerintem ezek pl. nekem nem tettek jót és jobb lett volna, ha nem tudok meg bizonyos diagnózisokat magamról, illetve ha jó az, hogy tudom magamról, hogy milyen vagyok, akkor miért nem mondta nekem a szemembe...?

Kedves Kérdező!

Mentális betegek mindig is léteztek, régebbi korokban viszont nem feltétlen kezelték őket helyesen, avagy nem diagnosztizálták megfelelően, vagy nem is foglalkoztak velük. Olyan időszak is volt amikor azt hitték egy felsőbb erő szállta meg az illetőt, ott pedig nem gyógyszerrel vagy terápiával kezelték szegényeket!

Mostanában már javulás látszik egyértelműen és foglalkoznak egyre több helyen, platformon stb a mentális betegségekkel. Viszont olyan is létezik sajnos aki divatból süti magára egyes kórképeket. Ahogy az öndiagnosztizálás sem egy ritka dolog!

Nem diagnosztizálták. Pszichiáterhez óriási szégyen volt menni régen, vagy oda hordani a gyereket, mert hogy oda "a bolondok" járnak. Nem volt a köztudatban egyáltalán, hogy milyen dolgokkal (is) lehetne vagy kellene oda fordulni.

Helyette aztán az emberek inkább ittak, cigiztek, felkotottek magukat a gerendára, a gyerekeket jól elverték, amiért "rosszak", meg "buták", stb...