Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Idősebb testvérként 14-18...

Idősebb testvérként 14-18 éves korom közt bántottam a kistestvérem születésétől fogva, óriási bűntudatom lett az évek során. Hogyan tudnék jóvátétel nyerni?

Figyelt kérdés

jún. 11. 11:02
1 2
 11/18 A kérdező kommentje:

#9: Az anyagi segítséget toltam neki az évek során, meg anyámnak is mert sajnos ő is szegény maradt. Sajnos azt érzem, hogy már ezt kihasználja (többször is hazudott már, én persze a bűntudatom miatt mindent megbocsátok neki) így más módokat akarok neki keresni amivel segíthetek, itt jött az hogy dokihoz elkéne mennie.


Engem egyébként jobban figyelembe vesz vélhetően tart is tőlem, pedig már 18 éves korom után már csak elenyészve bántottam, mert otthon sem voltam.

jún. 11. 11:27
 12/18 anonim ***** válasza:
100%
El kellene fejben választanod a szülő és a gyerek kötelezettségeit. A szüleid feladata (lett volna), hogy neveljenek titeket, nem a tied. Sajnos ezek szerint nem sok segítséget kaptatok tőlük, mi lenne a helyes irány. Nem neked kellene lekiismeretfurdalásodnak lenni, hanem a szüleidnek, te csak azokat a "rossz mintákat" tanultad, de szerencsére a környezetet, ahova kerültél rámutatott arra, hogy ez helytelen. Pszichológushoz kellene fordulnod, és egyértelmű határokat húzni, mind anyukád, mind a testvéred felé. Az ilyen embereknek nem segít sajnos, ha támogatod őket, mert ezzel megerősíted, hogy mindig "leszel olyan hülye", hogy segíts és, így nem kell felelősséget vállalniuk. Le kellene tisztáznod az érzéseid feléjük, elmondani nekik, és egyértelmű határokat húzni, hogy te ebben nem leszel partner, és emellett kitartani, mert így az ő mentalitásuk sem fog változni.
jún. 11. 11:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:

Nagyon jó, hogy te vagy ennyire jó ezek után. Magadat ne nagyon bántsd azért, mert gyerekként ez teljesen érthető volt tőled, és az is nagyon dicséretes, hogy nem ragadtál ebbe bele, hanem megértetted, hogy nem volt helyes és próbálod kijavítani! Ezek fontos és jó dolgok!

S amúgy meg a szüleid rohadtul megérdemelnék, hogy utáljátok őket. Persze valszeg ők is sérültek, nehezen halványodnak el ezek a dolgok, néha generációkon át tart a bántalmazás/elhanyagolás láncolat...

Az öcséd kapcsán az is lehet, hogy először te mész el pszichodokihoz és elbeszélgetsz vele az öcsédről, és megkérdezed, hogy szerinte van-e értelme terápiának.


Te úgy tűnik jól vagy. Ettől függetlenül, lehet, hogy van/lesz neked is olyan tüneted, ami miatt számodra hasznos lehet egy terápia (nem, biztos, csak lehet). Tehát, ha mondjuk ismétlődő hibákat találsz, pl. minden kapcsolatod ugyanúgy ér véget, vagy valamilyen helyzetre nem úgy (pl. erőszakosan, vagy pánikkal) reagálsz, ahogy szeretnél, az lehet ilyen tünet.

Mostanában beszélnek a parentifikációról, ebben is lehet, hogy érintett vagy egy elhanyagoló családban.

8# vagyok.

jún. 11. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:

Aha, na, függőség. A függő azért függő, mert van valami rossz emléke, érzése, amit el akar nyomni magában, ezért vagy szerekkel, vagy mondjuk folyamatos játékkal, sorozat nézéssel akar kikapcsolni a saját sorsából. Én is járok egy függőség specialistához, korábban voltam egy trauma feldolgozó terápián, azóta enyhült a függőségem. Nekem sokat segített Mát Gábor könyve is: A sóvárgás démona

8# voltam.

jún. 11. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 A kérdező kommentje:

Kedves #8-as :)

Nővérem nem tartja anyukámmal a kapcsolatot, így igazad lehet én csak azért ragaszkodhatok hozzá még mert még nem tudtam ezt megtenni, pedig szívem össze szorul és úgy érzem hogy az lenne az enyhítő nekem ha nem beszélnék vele. Csak az öcsémet sajnálom. Voltam már pszichológusnál ő is azt mondta hogy nem az én hibám. Csak sajnos ezek az érzések folyamatosan megkeserítenek, hogy én is felelő vagyok, pedig tudatában vagyok annak hogy én is gyerek voltam. Egy új irány lehet, hogy segítek neki terápiába járni. De pénzelni tovább nem kéne az öcsémet. 22 éves, bár kb. egyedül van hagyva a szülői házban és munkát próbál találni és nincs semmi bevétele.

Én akkor esek nagyon bele a függőségbe amikor érzéstelenítésre vágyok, vigasztalásra talán, rám tör hogy én nem érdemlek meg semmi boldogságot, örömöt és sajnos a gyakorlatban önszabotálom magam hogy jól érezzem magamat. Szerencsére van feleségem akivel mindent megosztok, de nem szeretem őt ezzel zargatni állandóan. Néha előtör belőlem a düh, de bántani nem bántok senkit már.

Trauma feldolgozót tudsz ajánlani?

jún. 11. 14:21
 16/18 anonim ***** válasza:

Ja, hogy ilyen nagy a család. Három vagytok testvérek, vagy még továbbiak is előkerülhetnek, ha nem vigyázok? :-)

Akarom mondani, bocs, nem figyeltem eléggé.

Kis függőség nem árt, csak ha nagyon megakadályozza az embert, hogy végezze a mindennapjait.

Én már sokadik terápiámba járok az évek alatt. Most, az utóbbi években sikerült eljutnom odáig, hogy már nagyjából tudom, hogy mi volt a gond.

A mostani kognitív előtt, voltam egy EMDR nevű traumafeldolgozó terápián, de aki ezt csinálja, az nem ér rá most új beteget fogadni. De van egy könyv is erről a módszerről: Shapiro: Győzd le a múltad! címmel.

Nekem az EMDR után az volt az érzésem, hogy csökkent egy égető érzés, amit mindig itt a szegycsontom környékén éreztem. Kevesebb savlekötőt is kell szednem azóta. Van egy honlapja is az emdr társaságnak. De van többféle traumafeldolgozási módszer, nem ismerem ezeket.

Talán a KIP-et is lehet erre használni (katatím imaginációs pszichoterápia, vagy mi). 8#

jún. 11. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 A kérdező kommentje:

Kedves #8-as!


Van egy kisebbik öcsém is. Őt a nagyobbik tőlem tanulva bántotta. Szerencsére ő jobb helyzetben van és nem annyira agresszív. Ezenkívűl még van egy féltestvérem apai ágról. (Nem írtam még meg őket) A két öcsém is féltestvér, az apjuk volt alkesz, meg kötekedős otthon a munkában egy szent volt.

Az EMDR-t ismertem egy picit próbáltam is, de a könyvet még nem hallottam csak a Test mindent számontart című könyvben találkoztam az EMDR-rel.

Mi volt a te gondod egyébként?

jún. 11. 15:23
 18/18 anonim ***** válasza:
Jó kérdés, nekem az anyám valami paranoid skizofrén szerű, illetve van egy undor benne a testi folyamatok iránt, ami hathatott rám talán. Illetve az őrülete miatt nem biztos hogy eléggé tudott velem foglalkozni. A másik erős ügy, hogy ő, meg a szülei, akikkel éltünk (apámat nem ismertem), mindenki úgy viselkedett, mintha nem létezne szexualitás, és ez megártott. Meg néhány ilyen prózai véletlen, amitől életveszélyes helyzetbe kerültem, és úgy éltem meg, hogy sorsomra hagytak és ezért nem sikerült szeretetre méltónak megtanulni magam. Illetve hát a testemtől is eléggé undorodtam, illetve képtelen voltam elképzelni, hogy egy nő elfogadna egy ilyen ocsmány lényt, mint én. De túl érzékeny is voltam, ezért is ártottak meg ezek. Már azért elleszek remélhetőleg, remélhetőleg ez lesz az utolsó szükséges terápia. 50f
jún. 11. 16:43
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!