Na most akkor kinek van igaza, kinek higgyek? :-)
Pszichológiai (ezoterikus?) téma.
Pszichológiából azt tanultam (Popper Péter tanításából), hogy az egészséges pszichének (legalább) három ismérve van:
- Képes az életörömre az illető. (OK)
- Békén tudja hagyni az embertársait az illető. (OK)
- A képességeinek megfelelően tud teljesíteni az életében az illető. (?)
Ezzel az utóbbi kritériummal kapcsolatban merültek fel az aggályaim, miután megnéztem Sadhguru YT videóját, melynek címe: Szükség van önbizalomra az életben? (Sajnos linkelni nem tudom a videót, mert hulladék a gépem, ha valaki egy válaszkommentben ezt megtenné, akkor azt megköszönném.)
Zanzásítva a videó lenyege:
Úgy vagy jó, ahogy vagy, tehát ahogy megteremtett az Isten, teremtő, mindegy kicsoda.
Tehát ha pl lusta vagy, akkor az vagy és így fogadd is el magad. Ne akarj versenyezni, megfelelni a külső elvárásoknak, amit rádkényszerít a külvilág, az emberi elme kreálta elvárások világa, amit aztán belső normáddá is transzformáltál, hanem hagyd, hogy az legyél aki teremtetve lettél, aki valójában "alapból" is vagy. Tehát, ha lusta vagy, akkor az vagy és ezt így is fogadd el és ne görcsölj azon, hogy szorgalmasabbá, igyekvőbbé, stb válj. (Ha mindenáron versenyezni akarsz valamiban, akkor azt játékból tedd és ne megfelelési kényszerből, külső elvárásból, emberi elmeparancsoktól vezérelve, stb.)
Nem tudom, hogy ezt egyáltalán jól értelmeztem-e, az említett videóból? Ha nem, akkor nyugodtan javítsatok ki.
Na, akkor most kinek van igaza? A pszichológiai tanításnak (Popper), vagy Sadhgurunak?
Akarjak a képességeimnek maximálisan megfelelve élni, vagy hagyjam, hogy a legbensőbb világom vezessen és fittyet hányva a kívülről jövő - emberi elmékben mesterségesen megkreált - elvárásoknak, éljem szabadon a saját életemet?
Probléma az, ha lusta a természetem és ettől nem érzem rosszul magam a bőrömben, vagy nem?
(Mondjuk ebben a mi nyugati szemléletű kultúránkban kissé kakszi ezen keleti kultúra tanításai szerint élni, ezt azért erősen tapasztalom a bőrömön.)
Aki igazán komolyan veszi a spiritualitást, az kiválaszt egy irányzatot és ahhoz tartja magát. Amikor innen-onnan csipeget az ember a saját ízlése szerint, abból van a kavarodás.
Én személy szerint Buddhának adok igazat, aki szerint gondolkodjunk mindig kritikusan, és ha úgy látjuk ő is tévedett valamiben, azt a tanítást bátran el lehet vetni.
#4 Eddig szinte csak a nyugati pszichológia tanai szerint próbáltam ellavírozni, de most ez a guru egy picit bezavat itt nekem. :-)
Nagyon bejön az életszemlélete, sokmindenben egyet is tudok érteni vele.
#8 Akkor pl a Mesterkurzus című előadásai Poppernek, azok is inkább csak celebeskedésnek számítottak? Amit ott előadott, az nem tekinthető tudományos igényességgel megfogalmazott tartalmaknak? Amikor pl egyetemi órákat tartott, ott teljesen más hangot - tudományosabbat, szakmaibbat - ütött meg, mint a többi előadásaiban?
Nekem eddig szinte minden róla fennmaradt videófelvételen egységesen ugyan azt az arcát mutatta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!