Ellentmondó érzelmeim vannak, és próbálok rájönni, hogy melyiket miért érzem, és melyiknek higgyek, de nem tudok?

Egy lányról van szó.

Egyszerre érzem azt, hogy kívánom, vele akarok lenni.

Nagyon sok mindent tisztelek is benne, kedves, aranyos.

De közben bizonyos dolgokban egyből azt látom/azt akarom látni(?), hogy ebből probléma lesz-e hosszútávon. Vajon csak azért érzek ilyen dolgokat vele kapcsolatban, mert már herótom van a magánytól?

Ezt eddig is éreztem, de ma találkoztunk először... és hát nem csak a képein szép, sőt ... valóságban gyönyörű.

És még nagyobb káosz lett a fejemben. Kb. picit ilyen kisülés érzés. Mint amikor összedől a világképed. Amikor az eddig igaznak hitt szabályok érvényüket vesztik. Mintha nullával osztanánk.

Sehova nem tudom őt behelyezni, semelyik skatujába sem illik igazán.

Egyszerre nagyon okos, de közben olyan tulajdonságai is vannak, amiket eddig nem láttam ezzel párosulni. És ez nekem ilyen ellentmondásos. Mert ugye alapvető dolog, hogy az emberei elme skatujáz, sztereotípiákat használ. De most itt egy kivétel. Egész eddig rosszul gondolkoztam, vagy most ez mi?

Ugyanez igaz más dologban is. X dolgot csinál, amit ki nem néztem volna belőle, mert ugye ő Y. (ezt pozitív értelemben értem, csak ez megint olyan, hogy ez nekem nagyon szokatlan)

Közben ezek az egymással számomra disszonánsan viselkedő dolgok mellet (régebbi sérelmek miatt valszeg), más is felszínre tör:

"Túl jó, hogy igaz legyen.

Amit mondott ezt most egy redflag és komolyan kéne vennem?

Vagy csak azért látok redflageket, mert nem tudom elfogadni azt, hogy ennyire közel áll hozzám ilyen hamar, és emellett ő is közelinek érez engem? Itt valami nem stimmel, ez nagyon szokatlan, furcsa. Valami itt nem stimmel, csak nem tudom észrevenni. "

Reméltem, hogy mire újra kapcsolat kerül sor, nem történik ilyesmi, de mégis. Az előző elején is ilyen gondolatok voltak bennem. Bár ott elég sokáig, aztán lehet, hogy megszokás miatt eltűntek/nem vettem már észre őket.

De itt még sokkal intenzívebb is. Gondolom azért, mert sokkal jobban vonzódom hozzá. Vagy azért, mert akkor még épebben gondolkodtam? Minden intenzívebb. Olyan hamar történnek a dolgok, olyan hamar közel kerültünk egymáshoz érzelmileg.

Miért háborúznak a gondolatok a fejemben, miért nem jelenik meg tisztán és érthetően az, amit tényleg éreznem kéne? Mit mi miatt érzek? Mire figyeljek?

Hogy szabadulhatnék meg ettől, más is érez így? Vagy csak túl romantizálom az egészet, és egy tisztán látható utat várok, de mivel ez nem ilyen egyszerű, ezért elszabadulnak a gondolataim?

Mi folyik itt Gyöngyösön?