Vajon mit gondolnak rólam mások ?

Azt kellene kiderítened, mitől alakult ki nálad ez a szorongás: gyerekkori trauma pl?

Pszichológus terápiával ezt nagyon jól tudja kezelni, látogass el egyhez. Ha gondolod írj privát üzenetet nyugodtan, hátha tudok néhány tanácsot adni neked!

A drogozás öngyógyítási/fájdalomcsillapítási próbálkozás, csak kicsit sok a mellékhatása. Ez is egy következmény.

Én ugyan ezen megyek keresztül, csak valamivel enyhébb fokozatban. Ez se kellemes.. 42 éves nő vagyok, elvált, van egy tinédzser korú lányom. Én pontosan tudom, mi(k) váltották ki nálam ezt az állapotot. Nekem pszichoterápiát javasoltak, de klinikai szakpszichológussal. Próbáltam már “mezei” pszichológusokat is, de csak kidobott pénz volt! Arra sem vették a fáradtságot, hogy türelmesen végig hallgassanak, úgy akartak sietve “segíteni”, hogy egy csomó minden bennem maradt, mert egyszerűen nem volt idő elmondani, nem hagyták. Jó lehet a dráma pedagógiai szakkör is, szintén klinikai szakpszichológus vezetésével. Költséges beruházás, de azt is ki fogom próbálni. Elegem van ebből az állapotból! Megkeseríti az életem! Most van egy tök jó munkahelyem, mondhatni életem legjobb munkahelye, remek kollégákkal, de már elkezdtem el.@szni ezt is a felélmeim által vezérelt fura viselkedésemmel. Igen, a többiek csak annyit látnak belőlem, hogy “te úristen, mi van ezzel a nővel?” Es mivel bennem kételkednek, kételkednek a munkámban is, jogosan! Bizonytalannak látszom, ráadásul mivel folyton azon görcsölök, hogy mit fogok elrontani, s főleg, hogy mit gondolnak rólam a többiek (konkrétan már ver a víz közben), így el is rontok, vagy elfelejtek dolgokat megcsinálni :( Nagyon rossz így!