Miért érzem magamat kevesebbnek mindenkinél?

Elég régen kb. 5-6 osztály körül kezdődött hogy nem éreztem jól magamat a bőrömben mivel elég duci kislány voltam (amivel nem bántottak sokan néha éreztem hogy gond van hogy én nem akkora vagyok mint mások de voltak barátaim) jártam egy csoportos programra ahol már jobban éreztem hogy baj van az alakommal esetleg a kinézetemmel (sztm kifejezetten nem voltam szép kisebb koromban) igy mikor párt kellet választani mindig csak a barátaimra számíthattam, mikor beosztottak a "nagyobb" fiúk közé akkor ők egymásra néztek és nevettek ez nagyon bennem maradt és azt éreztem hogy gáz vagyok a szüleim számára(pedig nekik nem voltam az) de szegényeket kikeszitettem azzal hogy elkeztem utálni magam.

Ezek után nagyon lefogytam kb 20-30 kg ot.Anorexiás lettem és még többet akartam fogyni de már a menstruációm is elmaradt. Anyáék elkezdtek pszihológushoz és pszihiáterhez dietetikushoz hordani.Nagyon visszahúzódó lettem meg sem mertem szólalni igazából. Ha akárkivel beszélgetnem kellett rögtön elkezdtem stresszelni és kellemetlenül éreztem magam.Egyre kevesebb barátom lett és alig beszéltem valakivel (közben előtte azért elég sok emberrel összejártam de gáznak éreztem ahogy akkor viselkedtem ezért inkább mostmár hozzájuk sem szóltam)

Aztán jött a 8. felvettek egy nagyvárosi gimnáziumba(falun lakom) Még mindig nem mertem beszélgetni idegenekkel és talán még vásárolni sem mertem elmenni negyogy valaki hü*ének nézzen vagy esetleg nehogy bénázzak valamit mert az nagyon gáz lett volna és levert volna még a víz is.Jött a ballagás a 8. nyáriszünet alig beszéltem a volt osztálytársaimmal.

Nyár végén elmentem a sulis gólyatáborba (3napos volt)

Igazából nem éreztem rosszul magamat de nagyon nagyon halkan beszéltem és alig mertem megszólalni ezért elősször egy nagyon alja társaságba kerültem (amibe amúgy nem szerettem volna tartozni csak nem volt más aki egy nagyon félénk halk gyerekkel szívesen barátkozna.

De ettől függetlenül élveztem hogy velem egykorúak társaságában vagyok.

Jött a szeptember a suli szintén visszahúzódó voltam de keztem erőtvenni magamon és kinyílni. Hangosabban beszélni azt érezni hogy egyre több dologra képes vagyok.

(Eközben viszon a buszon mikor állni kellett reggel mert annyian voltak folyamatosan rosszul lettem levert a víz és nagyon kényelmetlenül éreztem magamat. Meg ha ülőhelyem volt is nem mertem pl levenni a kabimat vagy nem mertem inni ha szomjas voltam.)

Eközben a suliban egyre reálisabban kezdtem látni a dolgokat egyre több barátom lett bekerültem a "normálisak" csoportjába. Lett több nagyon jó barátnőm 1. Év végére már talán órákon is megmertem szólalni.Elmertem menni boltba vásárolni. Ki mertem állni Kicsit feszülten de akkor is magabiztosabban az osztály elé pl felelni.

El bírtam már intézni a bérletvásárlást anélkül hogy leverne a víz és izgulnék előtte.

Suli utolsó hetében elmentünk 2 napos kirándulásra itt volt egy olyan feladat hogy csapatokat kellett alkotni és sngem választottak be utoljára a csapatba (tudom hü*eség de akkor ez is a padlóra dobbott és nem értettem miért én vagyok az utolsó.

Jött a nyáeiszünet sgy csomószor elméntünk a barátokkal moziba nálam is aludtak én is aludtam náluk egész jó volt.

2. tanév elkezdődőtt igazából még mindig csúnyábbnak érzem magamat szinte mindenkinél.Pedig mindenki azt mondja hogy szép vagyok.

De én ezt nem érzem csak mikor épp nagyon jó kedvem van mert olyankor elhiszem magamról.

Mostanság már egész jóba vagyok az osztállyal.

A volt osztályommal is elkeztem tartani a kapcsolatot eljárok velük ide oda.

Viszont a mostani legnagyobb bajom hogy egyfolytában azt figyelem hogy hogyan tartom a számat( ez ngyon nagy hü*eség ) de tényleg ezt figyelem és mkvel feszült vagyok és feszítem a szám ezért sokszor elkezd rángaztózni. Próbálom elengedi magamat de nem megy.

Pl mikor ülök a buszon egyfolytában azon stresszelek hogy ha nem ül valaki mellém akkor mindenkinek unszimpatikus vagyok vagy csúnya, igénytelen vagy kitalálom valami fa*ágot hogy biztos azert nem ülnek mellem mert pl csúnyán nézek vagy ilyesmi.

És ugyan ez van ha csak sétálok akkor is azt figyelem hogy ki néz engem mwrt biztos olyan furcsa a fejem vagy gondolkozok hogy mi olyan furcsa rajtam.

És azon is stresszelek hogy miért nem vagyok sok embernek azimpi(közben nem is tudom hogy igazából az vagyok e neki vagy nem)

Szóval ha van valaki aki küzd még ilyen problémával vagy esetleg sikerült megoldania vagy van véleménye erről a dologról akkor örülök ha ír valamit és esetleg más ilyen helyzetben lévőnek is bírnánk ezzel segíteni(mert gondolom nem vagyok ezzel egyedül)

És köszönöm annak aki végig bírja olvasni!