Maradjak ennél a pszichológusnál, vagy menjek pszichiáterhez?

Kb 4 alkalommal voltam a pszichológusomnál, ő az első, akihez járok. Azért mentem hozzá, mert depressziós tüneteket mutatok eléggé, írtózatosan stresszes és szorongó vagyok és nagyon erős hangulatingadozásaim vannak. Arra sikerült rámutatnia már az első találkozásnál, hogy a sz.r családi helyzetem készít ki, emiatt van hangulatingadozásom, kicsit többet veszem magamra a családom bajaiból, mint kellene. Jó, ezt megfogadtam, hogy ne engedjem annyira mások problémáit az életembe, jobban is lettem egy kicsit. Körülöttem lévők is megjegyezték, hogy jobban nézek ki, többet mosolygok.

Viszont, az a baj, hogy akárhányszor megyek rendelésre, az 1 óra beszélgetésidőt is lerövidíti 20-40 percekre, mert állandóan késik, de ez még a legkevesebb. Úgy érzem nem nagyon haladok előre a családi problémákkal, elköltözni nem tudok, a hangulatingadozásaim és a családom kikészít, a legtöbb időmet a házban idegesen, egyedül, szorongva és elzárkózva töltöm. Már nem működik az, hogy zárjam ki őket, mert betörnek az életembe. Ezzel kapcsolatban nem hibáztatom, hogy a tanácsai nem segítenek amíg el nem költözök, de az a poén, hogy mikor említettem neki, hogy depressziós vagyok, kb csak bólintott és hagyta is a témát.

Vannak önbántalmazó hajlamaim, vagdosom magam ha nagyon feszült vagyok, nagyon sokszor jutnak eszembe olyan gondolatok akármi alakul rosszul körülöttem, hogy csak meg kellene halnom. Állandóan azon jár az eszem, hogy milyen módokon lehetne megölni magam, hogy kínomban sokszor milyen jó lenne ollót szúrni a nyakamba és ez már megijeszt néha. 1x majdnem hason is szúrtam magam, mert annyira kikészített a környezetem, nagyon nehezen tettem le a kést és nagyon nagyon erős volt a kéztetés, hogy a hasamba vágjam a kést egy elfajult vita miatt az anyámmal. Nincs motivációm szinte semmihez, irtózatosan sokszor jön rám a sírás a legkisebb dolgok miatt, vagy néha akárhogy is szenvedek de nem tudok sírni hetekig és utána egy random éjjel mikor nem tudok aludni minden kitör és órákat bőgök át. Meghaltak 4 illetve 8 éve szeretteim és a halálukat a mai napig nem dolgoztam fel, ebben sem tudom mit kellene tennem.

Egyszerűen úgy érzem, hogy felemészt ez a sok dolog és nem tudom, hogy ennél az embernél maradjak-e, vagy pszichiáterhez menjek át. Sajnos más szakember nincs rajta kívül a környéken, akihez nem busás pénzekért kellene elmennem. Attól félek le se xarná a problémáimat, hisz egyszer akartam vele témázni a depressziómról, és ugy skippelte a témát, ahogy csak lehet. Általában megkérdezi hogy állok a családommal, mondom hogy jól vagy nem jól éppen, ő nyugtázza hogy na az jó vagy hogy zárjam már ki őket az életemből amennyire csak lehet és utána konkrétan azt a maradék pár percet ami marad kitölti semleges témákkal, mint az időjárás vagy hogy milyen filmet nézett a multkor.

Van ugye a szorongásom is, ami már eléggé durva. Autoimmun betegségem is van tőle (nagyon durva ekcéma), sokszor olyan erős, hogy nem látok (homályos látásom lesz), nem hallok, emberek között írtózatosan félek es rosszul vagyok, van hogy percekig nem merek megmozdulni mert ugy erzem a testemet irányítja a szorongás, ha pl egy osztályteremben ülök és elkap a szorongás van, hogy fél órán át is képes vagyok meredten ülni és egy padot bámulni még akkor is, ha már fáj a testtartás, mert nem merek és nem bírok megmoccanni. És erre azt mondta, hogy hát ez durva, igyak citromfű teát és menjek többet emberek közé... én mindkettőt megtettem és rohadtul nem jobb.

Szerintetek ezen segítene a pszichológus gyógyszerrel vagy nem érdemes emiatt szintet lépnem és gyógyszeres kezelést kapnom? Maradjak ennél az embernél? Nem tudom mit csináljak és egyre rosszabbul érzem magam, úgyérzem elvesztem a kontrollt magam és az életem felett.