Normális, ha nagyon megvisel ez a politikai felfordulás az országban?

Valahogy azzal a reménnyel olvasok sok politikai cikket, mert remélem, hogy találok egy valamit, ami megnyugtat. Illetve, ha jön valahol valamilyen inforámció, akkor utána egyből kényszeresen nekiállok olvasni. Engem a jólinformáltság tudna megnyugtatni, illetve, ha látnám azt, hogy na most akkor mi lesz. De most megint az van, hogy április 6-ig várni kell, hogy akkor lemond-e a fidesz, és ha nem mond le, akkor lesz-e újabb tüntetés stb.

Mondjuk azt, hogy ahol le tudom informálni magam végleges dolgokról, ott igenis megnyugtat a jólinformáltság. Gond volt a konvektorral az albérletben, nem értettem korábban hozzájuk, de el kezdtem bújni a szakirodalmat, és egy épület energetikával foglalkozó mérnök ismerősöm, azt mondta, hogy le a kalappal a tudásom előtt. És igen, azóta jobban tudom kezelni a konvketort, és az esetleges problémákat, mióta tudom nagyjából, hogy hogyan működik. De itt a politika esetén nem tudok erre a szintre eljutni, mert két oldal van, és változik a történet. Illetve nem szeretem a Fideszt, de én alapvetően a változásoktól is nagyon félek, és itt egy nagyon rossz helyzet állna elő, ha leváltásra kerülnének. Persze lehetne abból építkezni tovább jó irányba, de akkor is félelmetes számomra. A Fidesz is az, mielőtt jönne bárki, hogy Fideszes vagyok, azóta utálom őket, mióta az egyetemeket ellopták. A magánéletem nincs rendben, egyedül élek Busapesten, nem tudok párkapcsolatot kialakítani. Írok egy olyan diploma, amelyik annyira nem érdekel (éredekelne, de itthon úgyse lehet vele pénzt keresni, külföldre meg nem igen tudnék szerintem jelenleg kimenni). Járok terápiára, ami felszakította most a sebeket bennem, tehát mondjuk azt, hogy lehetnék jóval jobban is.