Van aki régóta nem dolgozik ,mert mentalis beteg ?

Én 4 évig nem dolgoztam, előtte csak apukámnál, szóval az nem volt igazi munka. Skizoaffektív zavarom van, ez nagyjból skizofrénia plussz bipoláris zavar.. 10 év alatt kb 10x voltam kórhzban. Nem őrültem bele az otthonlétbe, mindig lehet vmit csinálni, háztartás is ott van, meg minden.

Nem is akartam dolgozni, mert soha nem tettem normálisan, normális helyen. Féltem tőle, közben apukám meghalt, uh nála a munka kilőve. 32 éves voltam.

Le vagyok %-va.

De 8 éve véletlen anyukám rábukkant egy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégre, kerestek vkit, fel is vettek, de nem akartam, úgy kellett rábeszélniük. Most boldog vagyok, hogy dolgozom, ők is boldogok mert azt mondják meg vannak elégedve a munkámmal. És nemborítékolok v ilyesmi, könyvelő a szakmám, itt munkaügyesként dolgozom. Mivel ilyen munkahely h mindenki le van %-va, rendesek, figyelnek rám, ha rossz passzban vagyok vagy rosszul haza is küldenek, szerencsére nem sokszor fordulelő.

Szóval ugyan nem volt unalmas otthon, de jobb hogy emberek között vagyok, és dolgozom, boldogabb is vagyok, szóval minden lehetséges. Most 45 vagyok.

Szorongással és depresszióval diagnosztizáltak, amire gyógyszert szedek.

27 éves nő vagyok és még nem volt hosszútávú állásom. Nagyon szégyellem magam emiatt, és én is sokszor azt érzem elítélnek az emberek a környezetemben. Rettegek attól,hogy össze futok régi ismerősökkel,mert félek szóba kerül a " na és mit dolgozol?" kérdés.