A transzneműség mentális betegség? Aki férfiként nőnek gondolja magát, vagy fordítva, az beteg?

Nem.

A nemi diszfória zavart jelent, ami a transzneműséggel járó szorongás, diszkomfort érzet, de nem azonos azzal.

A nemi öndutad a külső nemi szervektől függetlenül alakul ki, és egy spektrumban helyezhető el, míg előbbit inkább binárisan szoktunk értelmezni. A kettő között erős a korreláció, de messze nem 100%.

Mivel a nemi öntudat tényleg kifejezetten arra vonatkozik csak, ami a fejünkben van (ellenben az olyan mentális zavarral, ahol viszont a valóság mutat éles különbséget a tapasztalattól), így kérdéses, nevezhető-e önmagában mentális betegségnek. Tudtommal a konszenzus az, hogy nem.

Nincs sem egyértelmű, sem éles határ betegség és egészség között sok esetben. Nagyban függhet a társadalmi normáktól is, mit gondolunk annak.

Régen a melegséget gondolták betegségnek, manapság azt már kezdik elfogadni.

Én azokat nem értem, akik egyszerre küzdenek a nemi szerepek ellen, és vallják magukat ellenkező neműnek, mint aminek születtek.

Ha a nemi szerepek csak a kultúra képzelgései, akkor nem mindegy melyik vagy?

"Én azokat nem értem"

. Nem érted őket, mivel ritka, hogy egyetlen ember szélsőségesen hinne mindkettőben.

Ezért is van, hogy a transzszexuálisok (azokra gondolok, akik transzneműek, és végig is csinálják az átalakítást) nem csak a konzervatívabb emberekkel "állnak harcban", hanem azokkal a szélsőségesebb transzgender, illetve agender emberekkel, akik esetleg a nemek binátis felfogását csupán társadalmi konstrukciónak tartják. Ők gondolhatják úgy, hogy éppen a transzszexuálisok a transzfóbok, mivel ők is fenntartják a nemek binaritását akár ilyen radikális bevatkozás árán azzal, hogy vagy ide, vagy oda kategórizálják magukat, megkérdőjelezve a létjogosultságát annak, hogy valaki egyik se legyen.

Ez persze szélsőséges, de annyiban egyet értek vele, hogy ha a társadalom rugalmasabban állna a nemi öntudat kérdéséhez (ahogyan arra van példa az egyes kultúrákban), sokkal kevesebb beavatkozásra lenne szükség.

Másrészt viszont a nemi szerepek és a társadalmi nem/nemi öntudat/gender két teljesen különböző dolog. Ezt a kettőt ne keverjük: nem attól érzi magát valaki nőnek, hogy úgy gondolja, neki kell takarítania és a gyereket tisztába tennie stb. A nemi öntudat egy mentális állapot.

#6: Régen volt, hogy a Cole és Cole: Fejlődéslélektan tankönyvből vizsgáztam, de emlékeim szerint a nemi öntudat már igen korai korban elkezd kialakulni (4-5-6 évesen).

Másként: ha "hiba van a rendszerben" (nemi diszfória ✅), akkor az már igen kicsi korban kimutatható a megfelelő diagnosztikus eszközökkel, de valószínűleg csak serdülőkorban (a "ki vagyok én" szerepkeresés időszakában) fog jelentősebben manifesztálódni - addig legfeljebb csak egy fura diszkomfort érzetként jelentkezik az illető személyes élményvilágában.