Pánikbetegségről lenne pár kérdésem, tapasztaltak, hozzáértők válaszolnátok?
Pánikbetegségből egyedül is ki lehet jönni?Úgy értem,gyógyszer és pszichológus nélkül?
Azért kérdezem,mert elterveztem,hogy megpróbálom lassan visszaszerezni az önállóságom,méghozzá úgy,hogy mikor itthon van a lányom,akkor lemegyek,kisebb távolságra,minden nap kicsit messzebb és ha bármi baj lenne esetleg,akkor felhívom.Ő ebbe szívesen bele egyezett,de nem tudom,tényleg jó ötlet-e?
Az az igazság,hogy egyszer már sikerült saját erőmből leküzdeni a pánikot és egy ideig jól is ment minden,de aztán visszaestem és sokkal súlyosabb lett az állapotom,mint azelőtt.
Miért van az,hogy ha valaki visszaesik ,akkor sokkal rosszabb lesz?Vagy ez nem törvényszerű?
Van gyógyszerem,frontin,de csak akkor szedem,ha nagyon muszáj,ritka esetben.Már régóta nincsenek komolyabb rosszulléteim,kísérővel elmegyek bárhová,különösebb gond nélkül,de egyedül nem nagyon merek.Mert olyan kiszámíthatatlan ez az egész,meg nem is bízom magamban....
Van egy önkéntes pszichológus,akihez eljárhatnék,de oda egyenlőre nem tud senki kísérni,időhiány miatt.Én meg nem nagyon tudok már várni,már nagyon szeretnék újra egyedül menni mindenhová,mert ez így nem állapot!Szóval,gondoltam,addig is próbálkozok.Csak gondoltam,előbb kitárgyalom a dolgot,tapasztaltabbakkal.
Nem szeretném megint elhamarkodni a dolgokat és visszaesni!
Arra is kíváncsi vagyok,mi lehet az oka,hogy újabban olyan sok pánikbeteg van?Régebben nem volt ez így,igaz?
Tényleg van olyan pánikbeteg,akit mentő vitt el valahonnan?Hogyan lehetne ezt megelőzni?Nem szeretnék véletlenül sem így járni!Na,ezért is nem megyek egyedül sehova...
Félre kell tenni mind a büszkeséget, mind a félelmet.
Ha antidepresszánst szedtél volna, meg sem született volna ez a kérdés. A frontin édeskevés.
Nem igaz, hogy ki lehet mászni a semmitől olyan mélyről, amikor már ki sem mer menni valaki. Nincs lelki eredet, meg szedd össze magad, minden betegségre szervi ok hajlamosít.
Én sokkal kevesebb miatt is belevágtam már a gyógyszeres kezelésbe és tökéletesen működött.
SZERINTEM az a probléma, hogy nem (csak) pánikbeteg vagy, a leírtak alapján, hanem un. szociális fóbiád van, aminek az egyik tünete a pánikroham.
A pszichiáter gyógyszeres kezelést alkalmazott esetedben, de ezzel csak a tünetet enyíti. A problémád, ami a fóbia, nem kezeli. Ezért nem gyógyulhatz meg a medikációtól.
Egy pszichológus viszont terápiával kezelheti a betegségedet. pl a kognitív (viselkedés) terápiák nagyon sikeresek e fóbiák, pánikbetegségek kezelésében. Mindenféleképpen egy ehhez a terápiához értő szakemberhez fordulnék segítségért.
Igen,most az a célom,hogy eljárhassak olyan pszichológushoz,aki vére hajlandó lenne időt áldozni egy ilyen viselkedés terápiára.Szerintem erre lenne nagy szükségem,mert magamtól nem igazán tudom,hogy kezelhetném a a szorongós helyzeteket.
A szociális fóbia nekem is eszembe jutott és lehet,hogy tényleg arról is van szó az esetemben,csak az a furcsa,hogy én sose féltem az emberektől,a "szerepléstől",a pánikbetegségem előtt szívesen eljártam mindenhova,sőt elég nagy "csavargó"voltam,könnyen ismerkedtem,szóba elegyedtem bár kivel.Ez később,a betegségem után sem változott sokat,csak annyiban,hogy néha nem szívesen találkozom emberekkel,de csak mikor rosszul érzem magam.Most,felnőtt koromban nem is volt olyan élményem,ami miatt elriadhattam, volna a z emberektől,vagy az egyedül való közlekedéstől.Szóval nem értem én ezt az egészet...
Vagy létezhet olyan,hogy rejtett szociális fóbia?
Mert rejtett depresszióról már hallottam...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!