Gyilkosnak számítok vagy nem?

Ez a baj hogy úgy okozunk fájdalmat másnak/szeretteinknek, hogy tisztába vagyunk vele, és még se változtatunk akkor rajta! Ha megtörténik a baj akkor ha van az embernek tiszta lelkiismerete, elkezdi emészteni, azaz tisztába van vele mit is okozott annak az embernek, és a saját lelkének is!

Úgy tartják (és amit itt beszélünk az is) ha átkerülünk a másik oldalra, minden jóval és rosszall szembesítve leszünk, másoknak megbocsáthatunk akik az itteni életbe bántottak minket, és mi is kérhetünk bocsánatot azoktól akiket mi bántottunk meg. Ha mi a jóistentől odaát azt kérjük hogy bocsátsa meg az itteni vétkeinket, akkor jön az ellentétje, hogy: miképp mink is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! Jobban nem megyek bele mert nyilván nem voltam még odaát pl, klinikai halál állapotába, hogy tudhatnám, de elkezdeni sosem késő mert a teremtőnk mindenről tud, mindent hall most is.

Lehetne folytatni hogy ha mindent hall stb akkor ezt és azt miért hagyja miért nem segít? ezt nem tudom, de sok odaát járt ember beszámolója alapján írtam most ezeket ide.

1# simán lehet, hogy valaki nem képes egy traumát évekig sem feldolgozni és inkább öngyilkos lesz, mert nem tud egyszerűen mit kezdeni vele még hosszú idő után sem, ez létező jelenség.

A kérdésre válaszolva pedig nem jelenteném ki, hogy a kérdező egy gyilkos, elvégre az ember lehet ezer más ok miatt is öngyilkos. 5 év alatt azért elég sokminden történik az életünk során.

#1 a depressziós embereknél tökmindegy, hogy mikor bántalmazták őket, mindig visszatérnek az emlékek.

Valószínűleg volt rá hatással amit tettél, de nem nyilvánítanám kizárólag a te hibádnak. 5 év alatt nagyon sok mindent átélhetett amiről nem tudsz. Egyébként az ilyen emberekkel vigyázni kell, hogy miket mondasz neki. Találkoztam nagyon depressziós páciensekkel, akik már élvezték sajnáltatni magukat, de a te esetedben nem tudjuk pontosan milyen ember volt, nagyon sok minden számít, például a családi háttér az ami a legjobban kihat valakire.

A te helyedben én is elgondolkoznék, hogy milyen ember vagyok, ha másokat lelkileg és szellemileg terrorizálok.

Attól még, hogy eltelt 5 év, csúnyán tönkre tehetted az életét…

Engem pl. szexuálisan bántalmazott anyám párja, emiatt pedig nem normális módon viselkedtem középiskolában… A barátaim nem tudták, hogy miért, ezért eltávolodtak tőlem. Nem tudtam koncentrálni és megbuktam 11.-ben. Következő évben már az iskolában is szekáltak, szégyennek éreztem a bukást, előtte jó tanuló voltam. Mivel nem tudtam semmire fókuszálni, továbbra sem tudtam jól tanulni, így nem jártam be egyáltalán hónapokig és ki is rúgtak (közben már nem voltam tanköteles).

Anyámmal is megromlott a viszonyom a párja miatt, mert nem szakított vele (pontosabban csak pár hétre, aztán vissza fogadta).

Szóval olyan dolgokon mentem keresztül a bántalmazás miatt, amelyek durván kihatnak a mostani életemre is… Nincs anyám, nem számíthatok rá anyagilag. Nincs érettségim, nem tudok menni egyetemre, nincs normális állásom, közben meg albérletben kell eltartanom magam… Közben meg ott a ptsd is, vagy nem tudom hogy nevezzem.

Javíthatnék az életemen, lehet majd tudok is, de a lényeg, hogy ez a szemét el indított e leejtőn és igen, ha az öngyilkosságig csúsznék szerintem az Ő hibája lenne, mivel előtte egészen más kilátásaim voltak…

Lehet valaki a helyembe bele menne egy bántalmazó kapcsolatba, csak hogy legyen hol laknia rossz fizu mellett is, vagy el kezdene drogozni hogy el nyomja a stresszt… Szerencsére én ezekre nem vagyok hajlamos, de nem hibáztatom azokat sem akik igen és az ilyesmi is egy lépés az öngyilkosság felé.