Merjen az ember így valami krízishelyzetben lévő embereken segíteni?

Nem azt mondom hogy kiszámíthatatlan klinikai eset embereken, de akiknek valami problémája van az életben, és jól esne neki a támogatás, társaság, hogy valaki meghallgatja intéz hozzá pár kedves szót.

Mert ugye ott van a félsz, hogy egy ilyen ember elkezd mániákusan rád akaszkodni, hiszen rájött hogy benned valami feloldozást nyer, és elkezd toxikus lenni, aztán ha megpróbálnád ignorálni, elkerülni, vagy lezárni ezt az egészségtelen kapcsolatot, te leszel a bűnbak, hogy cserben hagytad az egyetlen embert akibe bizott meg mittomén...

Édesanyám is járt így egy volt kolléganőjével, akinek meghallgatta a sirámait, elkezdte naponta 3-4szer hívogatni hogy több órás litániákat tartson telefonon, aztán mikor már nem akarta neki felvenni a telefont, elkezdte a férje számán hívogatni. Agyrém.

Aztán az ember csak úgy van vele, hogy inkább elkerüli az ilyeneket.