A rendszeres nagymértékű lustaság gyakorlatilag depresszió?

Nagyon jellemző rám a lustaság. Ma például egész nap ágyban feküdtem. Ezer dolgom lenne, de inkább az alvásba menekültem. Egyszerűen nem tudom elkezdeni a feladataimat, mert:

- túl sok van belőle

- nagyon el vagyok késve velük, sokáig halogattam őket

- félek a sikertelenségtől

- emberekkel kell kommunikálni, én pedig önbizalomhiányos és szociális fóbiás vagyok

Tudom, hogy a mozgás segít ezért felpattantam az ágyból és tornáztam jó fél órát. Annyit elértem vele, hogy most nem akarok aludni. Pörgök, viszont nem tudok mit csinálni, mert pánikolok a határidők miatt.

Ezzel mégis mit lehet kezdeni?