Miért érzékenyebbek a szorongással küzdő emberek az irreális gondolatokra?

Azért, mert van mögöttük valamilyen mélyebb tudattalan meggyőződés/hiedelem, ami rendszerint definíciószerűen nem tudatos, viszont fenntartja az automatikus gondolatok működését és így szorongáshoz vezet.

Pl. ha állandóan azon kattog valaki, hogy "jajj, mit fog gondolni rólam, ha...", meg "mit fog szólni, ha meglátja/megtudja"... stb, akkor van egy-két mélyebb réteg is.

Lényegében fél, hogy el fogják őt ítélni. De tovább lehet ásni.

Előfordulhat, hogy az illetőben ott dolgozik egy olyan alaphiedelem, hogy ő szerethetetlen, defektes. Erre ráépül az a feltételezés, hogyha minden (vélt vagy valós) elvárásnak megfelel, akkor el fogják őt fogadni, mondhatni szeretni fogják.

Elkezd ennek mentén élni. Így kompenzál.

Viszont nem lehet minden helyzetben megismerni ezeket az állítólagos elvárásokat, ezért elkezd aggodalmaskodni az illető, hogy jajj jajj jajj, így nem tudok megfelelni! Mi lesz ha, mi lesz ha...?

Ez úgy bukik ki, hogy kattog, hogy vajon mit fognak róla gondolni?

Az irreális automatikus gondolat tehát csak a felszín. Ezért van az, hogy hiába érzi irreálisnak a gondolatot, TUDJA, hogy bullshit, de mivel a mögöttes alaphiedelem még nincs feltárva és korrigálva, a rendszer továbbra is fenntartja önmagát.