Hogyan másszak ki ebből?
Sziasztok! 17 éves lány vagyok, és elvesztettem minden reményem.
Egész gyermekkorom családi vitákról szólt, apukám bántott minket, megcsalta anyámat és folyton veszekedtek. Amikor elváltak, anyám talált magának szerelmet, és azóta nem foglalkozik velem, csak úgymond eltartanak. Kapok pénzt, meg tudom venni magamnak, ami szükséges, veszek kaját, ebédet, mossa a ruhámat de azon kívül semmi. A felszínes mizu?-semmin kívül nem beszélünk, csak hogy mi kell, mondjuk cipő vagy ilyesmi, meg orvos, vagy ha valami nem tetszik neki akkor 5 percen keresztül szid. Nem dolgozik, mert nevelőapukám keres annyit, hogy megéljünk, egész nap itthon van, max. takarít, meg nagyon néha főz. Nevelőapukámnak néha olyan kedve van, hogy jófej, máskor meg folyton cseszeget, meg passzív-agresszív, ha nem olyat csinálok, ami neki tetszik. Meg nincs rám ideje a munkája mellett. Apám letiltott az egyetlen felületen, ahol tartottuk a kapcsolatot, mert anyámék perbe fogták, ha nem fizet gyerektartást, akkor bíróságra mennek. Ezért bosszúból velem megszakította a kapcsolatot. Egyébként elég manipulatív, hazudozó ember, ráadásul agresszív (veri a gyerekeit, kutyát, ordibál), de én próbáltam vele tartani a kapcsolatot, de látszik, ennyit ér.
Szóval szüleim részéről törődés és szeretet semmi.
Sulikor nem nagyon járok haza, mert nem érzem magam jól itthon velük, és egy szobában vagyok a bátyámmal, akinek vokális tikkjei vannak, szívja az orrát és krákog folyamatosan, nem tudok tőle se tanulni, se aludni.
Általában az iskolában vagy könyvtárban maradok tanulni, meg elmegyek edzeni estig.
12 éves koromban anorexiás lettem, pont amikor elkezdett volna fejlődni a mellem, így nőnek nem igazán nézek ki. Felgyógyultam, vékony maradtam, de kvázi egészséges, aztán most nyáron baromira felidegesített, hogy nem nézek ki nőnek, így gondoltam, hízom egy kicsit, nem sokat, hátha az segít. Ez átfordult érzelmi, mértéktelen evésbe. 3 hónapja majdnem minden nap 7000 kalóriányi cukros étellel tömöm magam, ájulásig. Fél év leforgása alatt majdnem soványból lettem túlsúlyos. A pulzusom, vércukrom az egekben, és nagggyon pocsékul nézek ki. Semmi életkedvem, nem járok társaságba. Minden nap elhatározom, hogy holnap más lesz, de semmi, mindig elcseszem. Nem tudok a tükörbe nézni, utálom, hogy kövérré tettem magamat, és félek, soha nem lehetek újra vékony. Párkapcsolatok terén se semmi, szerelmes vagyok egy fiúba, de esélyem se lenne nála, főleg ilyen állapotban. Egy elég jó iskolába járok (baromi sokat güriztem, hogy bejuthassak), eddig az osztály egyik legjobb tanulója voltam, versenyekre jártam, volt hogy helyezést is értem el. De már nem tudok koncentrálni. Egyáltalán. Minden nap azt várom, hogy vége legyen, mehessek aludni. Csakhogy a másnapot se várom. Egyfolytában jönnek a negatív gondolatok, nem hiszem, hogy tudom így folytatni. Véget akarok vetni az egésznek. Nem érzek semmit, csak fájdalmat, megbánást, igazságtalanságot és reménytelenséget. Pszichológushoz már járok, de eddig nem nagyon segít, mert a terápia elején vagyunk. Nem tudok kövéren létezni. Azt még talán elviselem, hogy ilyen családi körülményeim vannak, hogy nem kapok sehonnan szeretet, de hogy ráadásul még kövér is legyek. Nagyon akarok fogyni, de cukorfüggő vagyok. Lenne kiút, és hogyan? Nem tudom felfogni, hogy én voltam az önkontroll megtestesítője fél éve, most meg azon gondolkozom, hogy melyik gyógyszerből hányat kéne bevennem, hogy ne keljek fel.
17/L
*szédülésig
Szerencsére, még nem ájultam el.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Szia! Mintha saját magam 17 éves énjének az írását olvastam volna :(
Próbáld meg azzal motiválni magad, hogy 1-2 év múlva leérettségizel, aztán menj egy jó messzi városba egyetemre.
Számomra ez volt az egyetlen megoldás, hogy kiszakadtam onnan ahol voltam.
válasza:Szia Kérdező!
Borzasztóan sajnálom, hogy ilyen életed van màr ennyi idősen.
Azt tudd mindig, hogy ez az egész nem a Te hibàd! Tényleg nem az. Te még gyerek vagy. A szülőknek az lenne a dolguk, hogy a gyermeküket, szeressék, támogassàk. Te ezt nem kaptad és kapod meg most sem. Lehet itt jönni a hülyeséggel, hogy eddzés meg stb...
Nem tudom milyen magas vagy és hozzá hàny kiló, de lehet csak a vékonyságod utàn a plusz kilók miatt látod magad kövérnek.
A lelkedet kell elsőnek gyógyítani és akkor minden más megoldódik. Még túl fiatal vagy ugyan az önàlló élethez, de ahogy fentebb valaki írta el kellene menned messzebbre. Azt ïrod, hogy anyagi tàmogatást kapsz a csalàdodtól. Meg kellene próbàlni egy kolit vagy egy albit és csak minimàlis időt tölteni abban a mérgező környezetben.
A pszichológust semmiképp ne hagyd abba és egy pszichátert is meg kellene próbálnod.
Peóbálj kitartani, amíg nem tudsz gondoskodni magadról. De ne bàntsd magad! Értékes vagy és erős is, ha eddig is bírtad. Ne akarj kérlek öngyilkos lenni! Nem megoldás! Nem szabad! Tarts ki még egy kicsit!
Kívànom, hogy sikerüljön!!!❤️
válasza:Ó, kedves kérdező, akkora nagy ölelést küldök mindenek előtt, hogy összeroppantson téged majdnem! Nagyon látlak, nagyon érezlek, nagyon veled vagyok!!! Én is hasonló családban nőttem fel és hasonló következményei is lettek.
Én sokkal idősebb vagyok nálad, így jó messziről tudok visszanézni akkorra, amikor én is annyi idős voltam, mint te, és közel sem voltam ilyen tudatos, mint te, szóval engem először is az nyűgözött le, hogy milyen szépen és összeszedetten írtad le a helyzetedet!
Az szuper, hogy jársz terápiára, remélem, fog is segíteni, kell hozzá a kitartás is, erő is, de nagy adag szerencse is, hogy olyan terapeutát fogj ki, aki neked megfelelő!
Én is voltam olyan terápián is, ami számomra végig csak szenvedés volt és szerintem semmi értelme sem volt, ám aztán később külföldre költözve olyan terápián is voltam több évig, ami nagyon is segített, pl. - kérdésedre válaszolva - mindenekelőtt elköteleződtem az élet mellett és beláttam, hogy beteg vagyok. Meg akartam gyógyulni és tudtam, hogy képes is vagyok rá. Így sikerült is. Neked is sikerülhet!
Nekem nagyon sok minden segített, pl. az a mondás is, hogy vannak azok a dolgok, amelyekért meghalni lennénk képesek, de értük meg nem érdemes meghalni, hanem értük érdemes élni! Talán neked is érdemes végiggondolnod, hogy miért érdemes élned! Én mindig is utáltam, amikor azzal jöttek nekem, hogy még fiatal vagyok és előttem az élet, pedig tényleg igaz, hogy minél fiatalabb vagy, annál fontosabb, hogy mit hogyan teszel, ugyanis minden tetted, szavad, sőt, gondolatod is kihat a további életedre.
Én nem vagyok pszichiátria párti, mert szerintem egy jó pszichológus ki tud úgy beszéltetni, hogy ne legyen szükség gyógyszerekre, amelyek függőséget okoznak és ki tudja, milyen más mellékhatásuk van még. Szerintem amúgy nem is lehet egyszerre pszichológushoz és pszichiáterhez is járni, de nem tudom.
A tudatosságod iszonyat fontos és szuper, hogy ezt felismerted. Az én étkezési kihívásaimban nagyon sokat segített mindig az, amikor ráismertem valamire, hogy az függőséget okoz, onnantól meg már nem te választod azt, hanem a függőséged tárgya választ téged, ez meg mentesít is a felelősség alól. Rengeteg hétköznapi élelmiszer okoz függőséget: cukor, tej, hús, kakaó, kávé, tea, hogy csak a legátlagosabbakat említsem, és a cukor-tej-kakaó háromszögből érthető a világ csokifüggése, hiszen minden egyes összetevője külön-külön is függőséget okoz. Engem ezek a tények felháborítanak, és kikérem magamnak, hogy madárnak vagyok nézve, és onnantól kezdve, hogy tudom, hogy kb. három hét, hogy ezek tisztuljanak az emberi testből, csak és kizárólag önuralomra van szükség.
Az érzelmi evés egy másik téma, de ez is legyőzhető tudatossággal, amikor elkapod magad, hogy miért akarsz enni egyáltalán valamit: tényleg éhes vagy a hasadban vagy csak a szíved fáj? El tudod képzelni, hogy miután azt a valamit megeszed, utána nem leszel már éhes? Mert az érzelmi éhséget nem lehet egy csokival megszűntetni, ugye... Aki tényleg éhes, az bármit meg tud enni, az érzelmi éhség viszont csak azt az egy dolgot szeretné. Mondj neki nemet és keress olyan embert, barátot, barátnőt, mentort, akitől ölelést, érintés, vagy egyáltalán jó szavakat kaphatsz!
Ha bejutottál álmaid középiskolájába, akkor ne hagyd elúszni a továbbtanulási lehetőséged!!! Viszont mindig van halasztási lehetőséged is, ha nem bírod a tempót! Ne csináld ki magad!
Az is egy fontos tanulásom, hogy az alvás alapértelmezett szükséglet mind mennyiségileg, mind minőségileg. A depresszió akkor is jön, amikor a függőséget okozó élelmiszerek ürülni kezdenek a testből, tehát tényleg az vagy, amit megeszel, illetve akkor, amikor nem aludtál eleget. Az, hogy mikor mész aludni és mikor kelsz egy nagyon is jól kontrollálható dolog. A tudatos meditáció is baromira segít, a légzésfigyeléssel, ahogy a sport is, szóval szuper, hogy edzel, ne hagyd abba, max. keress más sportot!
Van kiút és nem vagy egyedül! Hadd segítsünk mi is itt! Adj hírt magadról!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!