Ilyen depresszióból hogyan másszak ki?

Teljes reményvesztettségben vagyok, szinte semmi sem tud már lekötni és folyton csak feszengek mindenhol.. rossz közérzetem van, iszonyú nehezen veszem rá magamat bármire is, és sokszor ingadozik a hangulatom. Dolgozni bejárok de gyűlölöm (és a legtöbb munkatársat is), csak még jobban leszívja az erőmet a munkám, és a folyton beszólogató, lekezelő pökhendi munkatársak (ezekre mindig is érzékeny voltam, de most nehezebben tolerálok). Úgy érzem, nekik fogalmuk sincs, min mentem/megyek keresztül, lehet ők fele ennyit sem bírtak volna ki, és akkor az ember még eltűri, illetve el kell tűrnie ezeket az alakokat is nap mint nap, ahogy ugráltatják, kinevetik, lekezelik stb. Iszonyú magányos is vagyok, semmi történés nincsen az életemben. Az apróbb kis fellángolásaim is elvesztek, beletörődtem a pokol életembe és teljesen megfásultam. Olyan mintha egy körhintán ülnék, és sosem érne véget a menet. Egyre bunkóbb/cinikusabb lettem mindenkivel, hiába beszélnek hozzám a munkahelyen, alig-alig figyelek oda bármire is, mert egyszerűen kva unalmasnak találom. Elhagytam magamat, a hobbimat, és minden mást is. Semmiben sem találok már olyan örömöt mint pár éve. Sokszor kap el esténként a sírás is. Megyek mert csinálni kell, de nem tudom miért teszem. Semmi célom, nem motivál semmi. Úgy érzem, ez a legszörnyűbb amire egy embert ítélni lehet. Nem tudom hogyan másszak ki ebből, fiatal vagyok még.