Mennyire kell ehhez beszűkültnek lenni valakinek?

Vagy csak mérhetetlen mértékben önzőnek?

Tegnap valaki kétségbe esve kereste a lányát aki eddig sosem csinált olyat, de most igen, hogy összeveszett egy kollégájával és pusztán ennek okán hajnali 3-ig semmi életjelet nem adott magáról. Hülyére aggódta magát mindenki, mire pintyőke hazaállított azzal, hogy “csak egyedül akart lenni”. Hogy egyem a kis szívét. Engem azért kavart fel, mer ugyan rég volt de intenzíven előttem van, hogy a kilencvenes években az akkori barátnőm csinálta ugyanezt, hogy este hatra megbeszéltük átjön, aztán valamin összeszólalkozott az anyjával és este 11-ig se kép se hang. A drága kint duzzogott az erdőben egy fa tövében öt óra hosszat úgy, hogy senki nem tudta hogy hol van. Ezek normális dolgok?