Hogyan léphetnék magamtól túl egy kórházi traumán?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz1.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Milyen traumát éltél át?
Ez egy anonim oldal, ide leírhatod nyugodtan.
Írd le ide.
Talán akadnak sorstársak, akiknek a hadonló történetét olvasva kicsit megkönnyebbülsz.
Nekem a szüleimmel kapcsolatban volt hasonló.
Nagyon sokat bántottak mindig. Így vagy úgy. A tesóim ugyanazt az életszemléletet élik. Így nehéz volt elfogadni, hogy nem elbaszott vagyok, csak nem jó helyre született normális.
Egyszer brutálisan megvert az egyik exem. Sírva hívtam a szüleimet, hogy nem tudnának-e értem jönni. Azt a választ kaptam, hogy "Nem érek rá kocsikázni. Beszéljétek meg." És ebben inkább az volt a rossz, hogy elhittem, hogy az én hibám. Hogy velem nehéz együtt élni. Pedig nem.
Nekem két dolog segített:
Sokat olvasok, nézek pszichológiai videókat és sokmindent értek már emiatt. Másik, lett egy barátnőm, akinek szintén ez a hobbija, mert alkoholista szülei voltak. Így meg tudunk osztani egymással sokmindent.
Ha érzed hogy nem vagy egyedül, az kicsit segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!