Lehetséges, hogy rajta vagyok az autizmus spektrumon?
Már egy ideje gondolkozom azon, hogy autista lehetek, de nem nagyon tudok erről beszélni senkivel, félek, hogy hülyeségnek találják a felvetésem. Igazából egész életemben nagyon visszahúzódó voltam és mindig nagyon keveset beszéltem. Ovitól kezdve mindig ilyen voltam. A gyerekkoromból emlékszem olyan esetekre, amikor teljesen nem értettem a tanárokat, hogy vicceltek-e vagy nem, ebből több kellemetlen szituáció is keletkezett, mert szó szerint vettem a dolgokat. Ált. suliban gyakran kérdezték meg tőlem, hogy miért nem beszélek és hogy tudok-e egyáltalán. Sosem volt sok barátom és mindig nehezen szocializálódtam. Sosem mosolyogtam szinte és ezt nagyon sok tanárom megjegyezte mindig. Olyanokra emlékszem még például, hogy a hangos dolgokat nem szerettem, illetve a kényelmetlen ruhákat nagyon nem tudtam elviselni. Igazából sosem mutattam ki a nemtetszésemet, mindig egy maszkot vettem fel úgymond. Mindig jó gyerek voltam, mindent úgy csináltam, ahogy kellett. Mindig engedelmeskedtem és ilyen idegesítően vékony hangon beszéltem az emberekkel(ez a mai napig így van). Kiemelkedően jó tanuló voltam, hamar tanultam meg a dolgokat, de a hosszútávú memóriám nem volt jó. Nagyon érzékeny is voltam mindig. Elég lassú voltam/vagyok a dolgokban. Nagyon kimerítenek a társas interakciók és nagyon sokat vagyok egyedül, még a családommal is nagyon keveset vagyok. Nem bírom a szemkontaktust, mindig arra figyelek, hogy elegendő-e vagy túl sok esetleg. Képes vagyok nagyon belemerülni dolgokba. Kajálást illetően voltak fura dolgaim, például, voltak időszakok mikor ráfüggtem egy kajára és folyton csak azt ettem, illetve a textúrákat tekintve sokszor volt olyan időszakom, hogy nem bírtam megenni egyszerűen, mert hányingerem támadt. Válogatósnak nem mondanám magam annyira. Nyilván vannak dolgok, viselkedések, normák, amiket 20 év alatt eltanultam már, de rengeteg energiámat elvesz az élet ahogy megélem. Voltam már korábban pszichológusnál, szorongással és enyhe depresszióval diagnosztizáltak, gyógyszert is szedtem, de nem segített kb semmit, ezt a pszichológus is így gondolta.
Nem tudom mire gondoljak, lehetségesnek érzem ezt az opciót, de nem tudom merre induljak ezzel. Nem tudom elhinni, hogy ennyire nehéznek kéne lennie az életnek, főleg, hogy a legapróbb dolgok is megterhelőek számomra. Nem tudok normálisan létezni mint ember, emberi kapcsolatokat létesíteni, de nagyon elszigetelve érzem magam.
Köszönöm ha végigolvastátok és ha lenne esetleg valamilyen tanácsotok.
válasza: válasza:
válasza:1-es
Miből gondolod, hogy nem a személyiségzavarodat diagnosztizálta félre a pszichológus?
Pszichológus fel sem ismeri az autizmust.
Pszicháter és klinikai szakpszichológus is nehezen. Csak akkor, ha ez valamennyire az érdeklődési területe vagy ha nagyon egyértelmű autizmus.
válasza: válasza:Lehet, hogy csak egyszerűen szenzoros túlérzékenység. Előfordulhat, hogy magasan funkcionáló autista vagy asperger, de igazuk van az előttem szólóknak, ne címkézd magad egyikkel sem, hanem fogadd el úgy ahogy vagy önmagadat. A vizsgàlatra jelentkezhetsz még ha hosszú idő is míg diagnózis lesz, de addig amíg szakember nem diagnosztizál, addig csak az önismerettel foglalkozz, alakítsd ki az életedet úgy ahogy jó neked.
Amiket leírtál egy az egyben olyan mint a nagyfiam. Gyerekként undorodott a gyümölcsök állagától és minden pólójából ki kellett vágni a címkéket mert nem bírta elviselni. Már ovis korábban pszichológushoz kellett vinni mert beilleszkedési gondjai voltak. Átlag feletti IQ-t állapítottak meg nála. Kamasz korában csendes visszahúzódó volt kb ezeket gondolhatta magában mint amiket te is leírtál. Vettem neki egy szuperérzékenységről szóló könyvet annak a gyakorlatait kezdte alkalmazni. Nem autista ő sem. Villámgyorsan megtanul mindent, jelenleg külföldön dolgozik, kialakult az élete.
Lehet, hogy nálad is valami hasonló van.
válasza:#4 vagyok, hozzátenném, hogy nem hiszem, hogy rajta vagy ezen a spektrumon, hiszen előfordul, hogy minimálisan érezzük egyes betegségek tűneteit, mégsem vagyunk betegek.
Sok embernek van légszomja ha izgul, vagy ha fut, mégsem lesznek atszmásak. Sokan vakaróznak, mégsem ekcémásak.
válasza: válasza:Lehet igen, lehet nem. Ennyi alapján lehet enyhe autizmus vagy szimplán visszahúzódóbb és érzékenyebb jellem.
Ha szeretnéd megtudni, keress fel szakembert, bár készülj, hogy hosszú idő lesz, mire megkapod a végeredményt.
válasza:Nem tudsz magadtól rájönni, mert az egyéb okból történt személyiségfejlődési hiányosságok is lehetnek igen hasonlóak, mint az autizmusnál, különösen, amíg a fent leírt dolgokra fókuszálunk. Persze, ezek tipikusnak mondhatók autizmusra, de attól még nem biztos, hogy autizmus az oka. Ahogy az első nagyon szépen leírta, sokan beleesnek abba a hibába, hogy a terápiával kijavítható/meghaladható elakadásaikat autizmusként értelmezik, mert az jön szembe, amikor az interneten keresgélnek, és hát igen, esetenként igen jól passzolnak a tünetek.
Teljesen biztos, hogy igen komoly elakadásaid vannak, erre nagyon rossz ötlet ráfogni, hogy "jaj hát ilyen jellem vagy, jó neked így is"... Az nem "önelfogadás", hogy az ember elfogadja magát pont olyan rossz állapotban, amilyenbe az eddigi életútja során jutott – akkor sem, ha azóta olyan, hogy "az eszét tudja", ugyanis az még akkor is legalább 4-5 éves kor, hogyha véletlenül jól emlékszik. Önelfogadásról nem lehet beszélni, amíg az ember nem is ismeri a potenciáljait.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!