Mit tegyek,ha már úgy érzem nincs tovább?

Szia!

A leírtak alapján nagyon valószínű, hogy ez nem a köznyelvi "depi", hanem tényleges klinikai depresszió. Légyszi, menj el mihamarabb a háziorvosodhoz, és kérj beutalót pszichiáterhez, mondd el, hogy mit tapasztalsz, milyen érzések kavarognak benned. Valószínűleg kapsz sürgősségi beutalót, és már aznap fogadni fog a szakorvos. Akár ma, ha a délután folyamán van rendelés.

Mellette felhívhatod a telefonos lelkisegélyt, ami a 116-123-mas telefonszámon érhető el. Itt önkéntesek dolgoznak, akik javarészt ugyan nem pszichológusok, vagy pszichiáterek, de maguk is keresztülmentek nehéz élethelyzeteken, és segíteni szeretnének neked is. Komoly szűrésen és képzésen esnek át, mielőtt fogadhatnák bárki hívását. Egy próbát szerintem mindenképp megér.

20 éves vagy, nincs még késő semmihez. Nekem ugyan 2-es típusú bipoláris hangulatzavarom van, amikben olykor előfordulnak rövid, feldobott periódusok, de nagyrészt depresszióként jelentkezik, amely során én is sok hasonló gondolatot tapasztaltam általános iskolás koromtól egészen huszonéves koromig, mikor aztán először kezelve lett. Szóval első kézből mondom, hogy a kezelés nagyon sokat számít.

Bármilyen negatív hatást a sokszorosára tudnak erősíteni a súlyos hangulatzavarok, mert nem tudsz szabadulni a depresszív gondolatoktól, nem tudsz magadban megfogalmazni mást, folyamatosan cikáznak ezek a gondolatok, emiatt aztán tényleg az alvás, vagy az öngyilkosság tűnik az egyetlen menekülése opciónak. Teljesen érthető módon szkeptikus vagy abban, hogy ennek nem kell így lennie, hogy ez javítható és kezelhető. Viszont valóban az. Nem tökéletesen, lesznek időszakos kilengések, viszont azok a kanyarban sincsenek ahhoz képest, mint amilyen a kezelés nélküli állapot. A kedvezőtlen körülményekhez és hatásokhoz is sokkal jobban, racionálisabban tudsz hozzáállni, szintén tapasztalat. Legalább egy esélyt adj magadnak ezáltal.

Ha valakihez szeretnél olykor (vagy bármikor) beszélni, mindenféle ítélkezéstől mentesen, akkor nyugodtan írhatsz nekem is privátban. Szerintem vannak ilyen jellegű magyar Facebook csoportok is, vagy ott van még a Reddit, ha az angol nyelv nem akadály. Ez is sokat segíthet, de önmagában nem elég, a legfontosabb tényleg a pszichiáter.

Igazán nincs mit. :) Tényleg remélem, hogy hamar sikerrel jársz. :)

Amit szerintem érdemes megemlíteni, hogy gyakori szokott lenni, legalábbis a pszichiáterem már elég korán szólt erről, hogy sokan nem jelzik, ha egy készítmény nem igazán, vagy egyáltalán nem válik be, mert nem akarnak terhet jelenteni, akadékoskodni, nem gondolják, hogy érnek ennyit stb. Viszont ez nem jelent kellemetlenséget az orvos számára, igazából ezek a visszajelzések nagyon is fontosak. Nem mondható gyakorinak, hogy már az első kezelési terv beválik, bár nem is példa nélküli. Szóval teljesen okés, és természetes, ha ezt jelzed. :)

Ami még említésre méltó lehet, hogy sok esetben tapasztalnak negatív mellékhatásokat a kezdeti időszakban azok, akiknek valamiért első körben SSRI, esetleg SNRI, NDRI mechanizmusú antidepresszánst javasol az orvosuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindegyik készítmény ilyen, légyszi ne mondj le csak emiatt a kezelésről. A modernebb atipikus antidepresszánsoknak már nagyon kedvező mellékhatásprofiljuk van, nekem például fel sem tűnt, mikor a hangulatstabilizátorom mellé elkezdtem használni tianeptint. Szóval, ha nem is feltétlenül fog minden elsőre klappolni, akkor is próbálj úgy hozzáállni, hogy csak idő kérdése és érezni fogod a javulást. :) És légyszi, vigyázz magadra! :)