Van értelme ezzel pszichiáterhez menni?

Mondjuk férfiakra általában jellemzőbb, hogy kevésbé kommunikatívak, mint a nők, de te aztán egy különösen csöndes figura lehetsz. Szociális fóbia tán? Tényleg érdemes lenne szakemberrel beszélgetned erről! Talán pszichológus is elég, nem kell orvos feltétlenül.

Amúgy ha nős vagy, akkor azért az csak felveti a kérdést, hogy feleségeddel hogy ismerkedtél meg, hogy lett belőle házasság? Mert azért az sem magától értetődő...

Ugyanez vagyok nőben. Egyelőre nálam szorongásos depresszió a diagnózis, de én gyanakszom autizmusra, ADHD-ra. Utóbbiak közül egyiknek sem épp sétagalopp felnőttkorban a diagnosztizálása, főleg hogy elég magasan funkcionálok. A pszichológus legalább segít a sok kínos emlék helyrerakásában, így betegségtudattal könnyebbek ezek a súlyok.

Ha az eredeti ok nem is gyógyítható, az életfelfogáson segít a megfelelő diagnózis, kaphatsz kezelést is. Plusz érdemes nem depresszióba hajszolnod magad, mint én tettem, mert sose értettem miért vagyok ilyen és gyűlöltem magamat.