Hogyan lehetne az évek óta tartó szociális szorongásomat megszűntetni?
Általános iskola utolsó pár évében, illetve középiskola első 1-2 évében rengeteget bántottak az osztálytársaim illetve ki is közösítettek sokszor, emiatt kialakult bennem egy ilyen tudat alatti félelem az emberektől.
Ez alatt a pár év alatt rettegtem kimenni a lakásból, de muszáj volt iskolába járnom stb., amit nagy nehezen átvészeltem.
Azóta 20 éves vagyok, dolgozom (jó emberek között), lett egy nagyszerű baráti társaságom akikkel rengeteget találkozunk és néha bulizni is járunk, ezek a dolgok enyhítették valamennyire ezt az egészet, de még mindig megkeseríti az életem.
Röviden tömören képes vagyok már kb. mindenre (barátokkal találkozni, eljárni bulizni, dolgozni, tömegközlekedésre felszállni), de ez még mindig ott van bennem tudat alatt és sokszor a jó élményekből nagyon sokat elvesz. Nem tudok például A-ból B-be utazni anélkül, hogy ne kattogjak azon hogy vajon valaki néz engem, pedig tisztában vagyok vele hogy az emberek nem foglalkoznak a másikkal.
A másik bajom meg, hogy amikor szorongok, akkor félek hogy meglátszik rajtam (márpedig látszik), aztán meg attól félek hogy emiatt kezdenek el nézni...
Mit tudnék tenni hogy ez teljesen elmúljon? Mert nagyon megkeseríti az életem, amit végre tudnék rendesen élni, barátokkal stb.
Még annyi, hogy eléggé magányosan nőttem fel, és most is elég magányos vagyok azon kívül hogy hétvégente találkozom a barátaimmal, emiatt nagyon durva módon ki vagyok éhezve a törődésre és a szeretetre, és tavaly volt egy pár hónapos időszak, életem első párkapcsolatában, amikor ezek a szorongásos tünetek nagyon eltűntek. Aztán vége lett, és visszatért az egész.
Lehetséges, hogy a szeretethiánytól van ez?
Igyanezt érzem.
Csak annyi hogy én is próbálkozom/próbálkoztam akarva akaratlanul bármilyen társaságba keveresni vagy is szerepelni hogy javuljak így csak mégrosszabb lett,mert szinte alig dumáltam maximum ha tőlem kérdeztek vagy hozzám szóltak.
Bár előbb valószínűleg hazudtam most esik le ,de sulin kívül csak is nővérem baráti körébe próbálkoztam ,de k*rva nehezen megy meg ami inkább szar hogy csendbe vagyok ,egyedül mert sokkal fiatalabb vagyok ugye.
Tehát ennyit rólam.
Ja igen suli...
A mai generáció is egy foshalmaz úgyhogy suliba is szinte egyedül vagyok,mert nem találtam magamhot hasonló embert én meg már belefáradtam a kutakodasba.
Úgyhogy ha hasonló helyzetbe vagy azt ajánlom hogy vagy fedezd fel az introvertáltságot vagy nem talán akkor valami találkozót kéne szervezni én mondjuk borsodi vagyok,de én találkoznék új ,normális emberekkel :D nem tudom én rájöttem hogy inkább leszek 1 magam egyedül mint a sok hülye között :)
Remélem segítettem valamit.
Szerintem, ha nagyon erős ez a szorongás, akkor érdemes lenne felkeresned egy szakembert, pszcihológusra gondolnék ebben az esetben. Ez a hozzá állásodon is múlna, hogy hogy állsz ehhez a kérdéshez, másrészt pedig az anyagiaktól.
Hozzá teszem nem vagyok szakértő csak laikus, de van saját tapasztalatom és tényleg segít, a tudat, hogy van aki segít neked ebben a helyzetben, nem ítélkezik stb, eltudod mondani a problémáidat.
Nekem még ami mostanában nagyon sokat segített az egy könyv, önfejlesztő, de nem a sablonos folyamatosan megjelenő fajtából. A könyv címe pedig: Önbizalom munkafüzet az írója: Barbara Markway PhD, Celia Amp. Ami miatt tudom ajánlani, az az, hogy szakszerűen felvázolja az elején a folyamatot, mellette valós pszcihológiai módszereket alkalmaz, amit már az elejétől kezdve leír, ezen kívül neked kell dolgoznod a könyv segítségével magadon.
Remélem, ezzel tudtam segíteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!