Mi történt? Valami nagy baj van?

Valami gebasz történt velem, és nem tudom mi.

Elöljáróban annyit, hogy segítségért fordultam, 12 napja antidepresszánst szedek. Egyelőre nem látom hasznát, gyomrom is ég tőle, de ez mellékes.

Szóval én mindig egy idegeskedő, aggodalmas, előre félős lány voltam. Idén áprilisban sok dolog történt ami engem megijesztett és a ahónap végén a mentő elvitt, mert rosszul lettem a munkahelyemen, ahol nem szerettem dolgozni. Nem tudták megállapítani, mitől lettem rosszul, én persze június óta orvosról orvosra mászkáltam, ami kicsit leterhelt, mert mindenki szettarta a kezét. Az összes spórolt pénzem elment pszichológusra és orvosokra.

Augusztusban felmondtam a munkahelyemen, mert több jel is volt arra, hogy nem becsülnek meg 6 év után sem. Boldog voltam, de valahogy a felmondási idő végén nem nyugodtam meg, sőt... Párom is felmondott. Elkezdtem durván nem aludni, iszonyúan fáradt voltam napközben és olyan érzésem volt, mintha a napokat álmodnám, ekkor már szeptembert írtunk. Mindig mentem volna el itthonról, társaságba, strandra , bárhová, csak ne otthon. Úgy ébredtem fel, hogy fájtak a lábaim és gyomoridegem volt. Októberben hazamentem egy hétre anyukámhoz, mert láttam páromon, hogy már kezd elmenni a türelme, hátha jobb lesz. De kb végig egyedül voltam akkor is, mert édesanyám dolgozott. Szorongtam végig, nem éreztem jól magam. Reggelente arra riadtam fel, hogy nem ébredtem fel elkoszonni anyukamtol. 33 éves felnőtt nő vagyok. Miért kellene reggel felkelnem ezért, ha délután úgyis látom újra?

Párommal 7.5 éve vagyunk együtt. Felújítottunk egy házat, ami 2018 óta tartott idáig és nem volt séta galopp.

Az utóbbi időben úgy érzem magam a házban, mintha idegen lennék benne. Szorongok egyedül, nem érzem jól magam, még magamat is idegennek érzem. Nem érzem természetesnek itthon, nem tudom elengedni magam.

A kanapén kívül nem is nagyon megyek sehova, ha el kell mennem valahova, nagyon szorongok már előre.

Én nem ilyen voltam. Én szerettem egyedül lenni, szerettem otthon lenni, és terveztem a jövőt. Sportoltam, kirandultam, ismerkedtem, és bátran álltam a kihívások elé. Valami nagyon kisiklott és nem tudom mi. Pszichológust váltottam, vele most nagyon az elején tartok.

Állandóan attól félek, hogy nem leszek újra a régi, és ez rosszabb lesz.

Nem köt le semmi, ha meghalok egy régi zenét amit szerettem, vagy filmet látok, amit szerettem elfog a gyomorgorcs, mert arra emlékeztet, akkor mennyire más voltam, milyen jól voltam.

Ha meglátok boldog, normális embereket, elszomorodom, mert úgy érzem, esélyem sincs hogy újra ilyen természetességgel éljek. Decembertől újra dolgozom majd, és ideges vagyok, hogy vajon be tudok majd illeszkedni? Újra úgy érzem én én vagyok? Visszanyerem magam és a tudatom újra?

Folyamatos feszültségben élek, és bár egyszer volt ilyen kilengésem évekkel ezelőtt, tudtam kezelni, tudtam aludni és el tudtam engedni magam.

Jelenleg attól is megijedek, hogy ha jobban érzem magam és nem érzek különös szorongást.