Az egyetem teljesen be stresszelt.Maximalista is vagyok,viszont ilyen állapotban amiben vagyok hogy tanuljak?
Első éves hallgató vagyok szociális munka szakon.Tudom,nem nehéz szak,de én mindenből 100%-an akarok tudni mindent.
Két hónap alatt rengeteg mindent legyezteletem,leírtam gépre is,könyvet is olvastam,tanultam napi 4 órákat.
Viszont nem alszok rendesen egy jó ideje.
Magánéleti,családi gondok,munkahelyet is keresek közben mindenhonnan stressz ér ,így a napi 4 óra alvás a max ami miatt nem bírok órán figyelni.
Itthon sem tudok tanulni már vagy két hete és nagyon idegesít hogy nem lesz meg a vizsga és ezzel az idegesseggel ha leülök tanulni ugyanott tartok.
Nincs értelme,mert semmi nem marad meg a fejemben és ülve nem tudok maradni tanulás közben
Úgy érzem az egész tanulás egy feszültség számomra.
A szívem majd kiugrik a helyéről mert annyira a bizonyítási vágy van bennem.
Borzasztóan elfáradtam mentálisan ,és nem tudom mit tehetnék.
Ha tanulok is ugyanúgy stresszelek de így hogy már ez sem megy borzasztóan ki vagyok készülve.
Egy hónap és viszgaidoszak és gozom sincs hogy egyáltalán amilyen módszerrel és amiket megtanultam jók lesznek-e.
Mit tehetnék?Hogy ne görcsöljek rá ennyire az egészre?egyszerűen én mindig mindenre ragorcsolok.Mindig maximálisat akarom nyújtani.
Mindenhol.
Itthon is,suliba is ,munkahelyen is és úgy érzem már nagyon elfáradtam.
a maximalizmus egyenes út a depresszióhoz, valahol ezt írták.
valszeg úgy tanultad meg - tévesen - a gyerekkorodban, hogy te csak akkor vagy szerethető, ha tökéletesen teljesítesz. Ez nem igaz, tehát most azonnal bukjál meg valamiből, hogy megnyugodj! :-)
Igazából én sosem kaptam elismerést még akkor sem,amikor elértem valamit.
Amikor egyedül jöttem ki az anorexiámból vagy amikor a 12.iskolába sikerült beilleszkednem kicsiként mert annyit költöztünk,vagy amikor akármilyen szarul is voltam találtam állást és ha nem jött össze mentem tovább.Mindig,mindig felálltam. De csak azt érzem hogy nem vagyok soha megbecsülve.
Nagyon fáj a lelkem,és már biztos hogy depressziós vagyok,mert csak fekszek és nincs kedvem semmihez.
El megyek edzeni,mert az segít a feszültségek csillapításában,de talán inkább az egyetemet is ott hagyom
Keresek munkát,mert az is zavar hogy az utolsó félretett pénzemből élek.
Gyűlölök anyamtol fuggni,es bár mindkét testvérem kap segítséget,én mindig mindent magamnak intéztem annak ellenére ,hogy én vagyok a legfiatalabb.
Jaj sokat írtam.
Most is próbálok tanulni de annyira nincs kedvem már mindig jónak lenni,mindig mindenben jól teljesíteni.
Elég volt ez a 10 év rá.
Én vegyész vagyok és gyártás optimalizálásból írtam a diplomamunkámat.
Az amoxicillin gyártás kitermelését a 40%-osról felvittem 60%-ra. Hat paramétert kellett a gyártás során arra az értékre átállítani, amire én mondom.
Már vagy 20 éve informatikával is foglalkozom. Az az általános meglátásom, hogy ha valami 80%-ig készen van, az már jó.
Valamit 80%-ra megcsinálni ugyanannyi idő és energia, mint 80%-ról 90%-ra felvinni a "jóságfokot".
Utána már még meredekebben emelkedik a belefeccolt idő, és energia.
Soha ne törekedj a 100%-ra, mert bele fogsz gebedni. Valahol a 80-90% közt meg kell állni. Nem éri meg azt a rengeteg időt belefeccolni a 100%-ba.
[Az érettségin már 50% teljesítménnyel NEM buksz meg, az már megfelelt!]
Csak okosan! És gazdaságosan!
Amit a hármas ír, ahhoz hasonló példa, hogy van a vízvezetékrendszer, amin vannak kisebb- nagyobb lyukak. Elvben meg lehetne keresni az összes alkatrészt, ami kicsit ereszt, de ezt nem teszik, mert sokkal nagyobb energia, mint lemondani arról a kevés elszivárgó vízről.
A képzést csak akkor hagyd ott, ha nem akarsz ezzel foglalkozni. Amúgy ne hagyd ott, csak ne gebedj bele. Egy is merősöm ilyen,m int te, ő is nagyon nehezen nem tud ezer százalékra teljesíteni, hiába beszélek neki. Nála is hasonló pszichés motivációk vannak. Szóval ezzel kell kezdeni valamit. Szóval igen, legyél lusta, és laza és beleszarós, az lesz kb. a 80%, ami az elég jó.
Jó lenne, ha el tudnál menni terápiába, nekem ingyenes is volt, ami szuper volt!
Tervezd be a pihenést is, most pl. elmehetnél sétálni egyet, kicsit kifelé figyelni, elfelejteni a teendőidet, felhívni egy barátodat, barátnődet és kicsit beszélgetni, találkozni. Túlságosan összezárod magad a problémáiddal. Ki kell szökni kicsit, rácsukni az ajtót ezekre!
Jó lenne minden.
De ingyenes terápia nincs,már utána jártam elég rendesen.
Barátnőm /barátaim nincsenek.Voltak,de csalódtam bennük.
Egyedül vagyok teljesen.
Ha őszinte Akarok lenni sajat magammal szemben az egész szak is elbizonytalanított,hogy a szociális munkások nem keresnek jól,es ezt az első hónapban a tanárok is alátámasztották.
Voltam egy hetet gyakorlaton ahol az volt az első kérdés hogy nekem mi bajom van,hogy ezt a szakot választottam?
Három és fél éves a képzés,de alig lehet vele jól keresni,és bár akarok emberekkel foglalkozni ,a fizetés is csekély ennyi stressznek kitéve.
Pénz is kell.
Nagyon nehéz a döntés.
Nem tudom merre menjek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!