Szétesett körülöttem minden. Ebből hogy tudok kimászni?
Egyetemre járok, dolgozom, diákszervezetek tagja vagyok, és közben próbálok felkészülni a tavaszi Erasmus félévemre. Ez így leírva nagyon jól hangzik, viszont úgy érzem, minden összeomlik körülöttem.
Vannak barátaim, akiket rendszeresen keresek, de egyik sem hallgat meg úgy igazán.
Megpróbálok aktív lenni a diákszervezetekben, de közben rengeteget dolgozom. Emberek között működöm a munkhelyemen, és mindenhez jó pofát kell vágnom. Tanulok, hogy ne bukjak meg, de nem látom eredményét, inkább csak lefáraszt. Néha hajnalig magolok, közben meg nincs időm arra hogy mondjuk megigyak valamit valakivel , és tudjunk beszélgetni. Mindent felteszek egy lapra hogy minden jó legyen tavasszal, amikor kimegyek, de közben meg az is félelemmel tölt el, hogy magam mögött hagyom az itthoni dolgaimat. Az egyetemen a társaságok ahova tartozom, nem nagyon vesznek sokba, pedig próbálkozom, mindenben segítek, de max a jegyzetemet ha elkérik, amúgy hagynak a pbe. A lakótársaimmal viszonylag jó a viszonyom, de mindkettejüknek most lett friss kapcsolata, és nem akarok beletrollkodni ezekbe a saját problémáimmal. Próbáltam más kérdések itteni válaszaival épülni, meditáltam, futottam, pszichológusnál voltam, egyik sem segített.
Igazából a megfelelési kényszerem hatalmas, mindenhova ahova tartozom, mosolyogva megyek, mindent bevállalok, és igyekszem mindenkivel jóban lenni, de ez nem megy. Kritikus overthinkingem alakult ki emiatt, konrkétan ki kellett mennem az egyik egyetemi órámról, mert azt láttam hogy a velem szemben ülő súg valamit a mellette ülőnek és rám néznek. Szégyellek minden magammal kapcsolatos dolgot. Korábban írtam sokat most leírtam egy A5-ös oldalt, és mégis kitöröltem, mert úgy éreztem, nem jó, és meg fognak vetni, ha valaki valahogy elolvassa. Egyszerűen úgy érzem, hogy felrobbanok, tegnap hatalmas légszomjam volt az éjszaka közepén, és csak az járt a fejemben, hogy engem igazából mindenhol csak megtűrnek.
Ezt muszáj voltam most ide kiírni, nem tudom, hova fordulhatnék. Sok dolog ez egyszerre, ha nem is kapok mindenre választ, csak bizonyos részeire, már az is hatalmas segítség. Csak valami fény kell, hogy lássam hogy van értelme valamiért mégis ennek az egésznek. (Nincsenek öngyilkos gondolataim egyáltalán, csak kiutat szeretnék ebből az egészből)
22F
válasza:"Egyetemre járok, dolgozom, diákszervezetek tagja vagyok, és közben próbálok felkészülni a tavaszi Erasmus félévemre. Ez így leírva nagyon jól hangzik"
Mi az hogy jól hangzik? Ebből az egyetlen értékelhető az hogy egyetemre jársz. Egyetemistaként dolgozni csak a csórók szoktak (főleg ha nem releváns munka a későbbi karrier szempontjából, de egy nemzetközi publikáció / hivatkozások számának növelése és impact factor többet számít), diákszervezet tagjának lenni pedig teljes időpazarlás, Erasmus pedig egyáltalán nem nagy dolog.
Én a helyedben nagyobb hangsúlyt fektetnék a tanulásra és a diplomázást követő karrieremre és az ilyen semmit nem érő / haszontalan tevékenységeket mellőzném mint az egyetem melletti munka, diákszervezet tagság, erasmus.
válasza: válasza: válasza:A kiút hosszú lesz. Ne akard, hogy egyből minden jó legyen.
Apró lépésekkel kezdd el. Először is: szeresd magad. Törődj magaddal. A tanulás és a munka mellett legyen szabad időd amiben kikapcsolódsz, feltöltődsz. Egy hasonló cipőben járó egyetemista ismerősöm rajzolni kezdett (egész jól) és az instára töltögeti a képeit. De ez csak egy út, találd meg ami téged inspirál. Ne csak kötelességet teljesíts, találj magadnak olyan tevékenységet ami örömet okoz, amit élvezel.
Lépj ki a komfortzónádból. Nyiss a szobatársak felé!!! Azt csak egy megfelelési kényszeres gondolja magáról, hogy terheli a többieket a problémáival, basszus ez nem így van! Pont ez a lényeg! Emberi kapcsolódások kellenek, barátságok, mert azok fognak gyógyítani! Hidd el, nem leszel sok másoknak, mert elég érzékeny vagy szerintem észre fogod venni, hogy kinél hol a határ, nem fogod túltolni.
Csinálj olyan apró lépéseket, amivel megteszel egy egy olyan dolgot, ami sikerélményt hoz, amit eddig nem mertél megtenni, ismerkedj, beszélgess, és ne azzal foglalkozz, hogy teher vagy -e vagy sem, figyeld a kommunikációdat, figyeld mások reakcióit, tanulj,fejlődj benne. Fogd fel úgy, hogy ez egy tanulási folyamat, amelyben nem a hibákat nézed, hanem azt, hogy mindig egy kicsit jobb leszel önmagadtól.
Egy idő után észre sem veszed és fogod látni az alagút végén a fényt.
Szívből kívánom neked: merj élni!!!
válasza:Szerintem az Erasmus jót fog neked tenni, de készítsd fel lelkileg magad inkább az új élmények pozitív befogadására.
Ha azt szeretnéd, hogy a többiek másképp lássanak, légy őszinte velük. Merj önmagad lenni. Ehhez csak annyi kell, hogy azt hozod ami van. Nem kell mindig mosolyogni, de merj beszélni az érzéseidről. És a szobatársak felé kapcsolódni elsődleges.
Tanulj dolgozz kevesebbet, igen, és menj a többivel bulizni, beszélgetni, rögtön másképp fognak rád nézni.
válasza:Na, ezt akár én is írhattam volna.
Rákellett jönnöm hogy nem csinálhatok mindent. (Meg most is tanulom) de így szoktam beosztani:
Fontos = nem vagyok meg nélküle
Nem Fontos = nem halok bele/vállrándítás
Sürgős = határidős a következő 2 hónapban
Nem sürgős = ráér 2 hónap múlva is
---------
Fontos & sürgős:
• Diplomamunka
• Tárgyak
• Állásjelentkezés (végzős vagyok)
Nem Fontos & sürgős:
• Új CAD program megtanulása
• Egyetemen diákállás
Fontos & Nem sürgős:
• Mellék projekt
• Edzés
• Mellékprojekt 2
Nem Fontos & Nem sürgős:
• Minden ami ide kerül AUTOMATIKUSAN KUKA
Ezt személyreszabottan kell tudnod/érezned, de nekem elég sokat segít, folyamatosan kinn van az íróasztalomon egy 4-es + felosztásban.
Remélem segít, hajrá!
21L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!