Megőrüléstől való félelem?

Hát, talán az, hogy ezt a konkrét szöveget már több embernek megmutattam, és ők csak szóltak volna, ha nincs értelme. :-)

Nálam ez inkább ilyen imposztor szindróma.

Szorongás: hát, nekem csak részben sikerül megküzdeni vele.

A részleges megoldásom az, hogy lemondtam arról, hogy tökéletes legyen az életem, örülök annak, ami van.

Másrészt már nagyon alapvető dolgokról is kiderült, hogy nem biztosak, főként az én érzéseim, gondolataim.

Ezért úgy döntöttem, hogy ezt a bizonytalanságot választom biztos alapul.

Semmi sem biztos, amit gondolok, érzek, ez egy bizonyosság, ebbe kapaszkodom.

De a szorongás feledésére videójátékokat használok, vagy sportolok.

Illetve az egyik terapeutám mondta, hogy a depresszióra hajlamosak az átlagnál többet foglalkoznak önmagukkal. Ezért azt csinálom, hogy amikor már nagyon belebonyolódom valami rágódásba, akkor úgy ahogy van, lezáratlanul, megoldatlanul, félrerakom, és kifelé figyelek. Mi van odakint? Milyen színek, hangok, illatok vannak odakint. Mit csinál a többi ember, milyen lányok láthatóak az utcán, pl?

Hisz megoldani úgy sem lehet ezeket a rágódásokat, így pihentető kicsit nem gondolni ezekre. Ez látszólag menekülés, de valójában ha az ember szünetet tart, akkor még lehet, hogy jobban talál megoldást, ha visszatér később a témájára.

Én nem vagyok vallásos, egy-két buddhista szöveg kezembe került, azoknak is van egy felszabadító hatása. PL. Zen és a bolygó megmentésének művészete...

50f