Csak nekem tűnik úgy, mintha kiveszett volna az empátia az egészségügyben dolgozókból?

Néhány hónapja dolgozom segédápolóként és az tűnt fel, hogy sem az orvosoknak, sem az ápolókban nincs empátia. Tisztelet a kivételnek! Azért én is találkoztam nagyon kedves meg aranyos emberekkel, de mintha a legtöbbükben már nem lennének érzések…azt is értem, hogyha évekig/évtizedekig dolgozik valaki egészségügyben nagyon sok mindent látott, megélt, az is fontos, hogy ne vegyen mindent magára az ember, különben nem tudna dolgozni…de nemcsak a betegekkel olyanok, hanem egymással is. Ez általános jelenség vagy csak nekem sikerült egy ilyen kórházat kifognom?

Ja és én persze mindent is magamra veszek, szóval őszintén szólva már eléggé szenvedek a munkával (és nem a munkával, hanem inkább a környezettel van a gondom).