Aki felismeri a fontosságát, hogy talál egyensúlyt az érzelmek megélése és az érzelmi függetlenítés között?

Az érzelmek mindig csalnak. Szükségesek a működésünkhöz, nagyszerű, hogy vannak, ettől is vagyunk mi emberek emberek.

De csak leképezései a való világnak, segítenek bennünket a mindennapi működésben, muníciót, erőt adnak a haladáshoz. A tudatosság teljes hiánya rendkívül könnyen szörnyű tévútra vihet.

Emlékeim szerint a 2000-es évek elején még közgazdasági Nobel-díjat is adtak ezen összefüggések pénzügyi értelmezéséért és alkalmazásáért.

#3 Félreértesz!

Nem az érzelem maga a nem valóságos, a tévútra vivő, hanem az ember, akin elhatalmasodnak a saját érzelmi reakciói, már kisebb valószínűséggel követi a józan ész, a logika útját, a szillogizmus szabályait. Nem az érzelem a rossz, a fals, hanem az általa kibukó reakció lesz (sokkal nagyobb valószínűséggel) a helytelen.

Nem szemben állnak egymással, hiszen együtt léteznek, csak ha az eseményekre adott reakcióinkat az érzelmeink befolyásolják kizárólag, vagy elsősorban, könnyen tévútra jutunk.

És ez nem csak a marketing- és reklámpszichológiai témákban van így, hanem az élet szinte minden területén, főleg, ha különösen érintettek vagyunk érzelmileg egy adott eseménysorban. Konfliktusok közeli hozzátartozókkal, de akár egy munkahelyen, ahol fontos nekünk az adott állás valamiért.

Amikor egy kívülálló nem érti, hogy mi a búbánatért tette az ismerőse ezt, vagy azt, hiszen nyilvánvaló, teljesen logikus, mi lett volna, és most mi lenne a következő lépés, de a megfigyelt totál mást, látszólag marhaságot tesz.

Persze az ismerőseink adott esetben ugyanezt gondolják rólunk.

És itt lenne a kutya elhantolva, hogy amíg az érintett érzelmileg befolyásolódik az adott reakcióiban, egy kívülállóra ez nem igaz (őrá a saját szemüvege, a saját érzelmei hatnak, de nem az esetet érintően).

#4 Nem a teljes elszakadásról van szó, ami elfojtást, szorongást hoz magával automatikusan, hanem annak a felismerését, hogy most befolyásolt állapotban vagyunk, és ez ne hatalmasodjon el, ne pusztán zsigerből döntsünk, hanem megmaradjon valamelyest a racionalitás, a logika, a megszaladás mentesség.

Nem értelmezésbeli a kérdésem, bár ez már közelebb van valamelyest hozzá, hanem a reakcióinkra, döntéseinkre való ráhatása a kérdésem lényege. Amikor ne pusztán azért vegyek meg egy mosóport, mert az anyám, a feleségem, vagy a gyermekeimhez való kötődésre mér a reklám egy korbácsütést. Vagy az átlagember szexuális energiái csatornázatlanok alapon, a szexuális vágyra mért ostorcsapással bármire rávehető a delikvens és persze baj ezzel csak akkor van igazán, ha a delikvens ennek egyáltalán nincs tudatában. Vagy amikor a főnököd azzal manipulál ráveendő egy számodra egyébként nem kívánatos feladatra, hogy kétségbe vonja a képességeidet, degradálóan szól rólad, kellemetlen állapotba nyom le azért, hogy már bármibe belemenj csak szabadulhass a kínos, megalázó szituációból (amolyan energiavámpírkodó módon). Vagy amikor azért vásárolsz meg egy nagyértékű fogyasztási cikket, mert megteheted, ez neked jár, közben meg gazdaságmatematikailag egyáltalán nem engedhetnéd meg magadnak.

Aki egyáltalán nem ismeri fel a befolyásoltságát, nagyon sok hibás döntést tud hozni a legkisebbektől kezdve a nagyon-nagy következményekkel járókig.