Aki felismeri a fontosságát, hogy talál egyensúlyt az érzelmek megélése és az érzelmi függetlenítés között?
Fontos, hogy alázattal és hálával tudjunk örülni a legapróbb, leg hétköznapibb történéseknek is, egy szép növénynek, egy napfelkeltének, jó levegőn való mély légzésnek. Teret engedjünk az érzelmek felszínre kerülésének, hogy ne fojtsuk el állandóan a kitörni valót.
Ellenben nagyon fontos, hogy legyünk tudatában az érzelmeink megcsaló voltának, mert mi is, az agyunk is ösztönállat elég nagy mértékben. Amikor befolyásolni, manipulálni akarnak bennünket, ezt csúnyán ki tudják és ki is használják. Az érzelmi alapú megindulás rendesen félre tud vinni bennünket egy alternatív valóságba.
#10 Leegyszerűsíted. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e rájuk, meg kell-e élni őket!
A kérdés az egyensúlyra vonatkozik, mert a vég nélkül, szabadjára engedett érzelmek tévútra visznek. Olyan döntéseket eredményeznek, amikkel önsorsrontó módon visszük magunkat félre.
És nem arra kell gondolni, hogy szeretem-e azokat, akiket szeretnem kell, és ebben korlátoznom kéne magam.
De mondjuk ha ez a szerettem támad meg fizikálisan/érzelmileg - nem fegyverrel, mint eszközzel, hanem lelki értelemben, verbálisan, viselkedéssel, akkor máshogy reagálok, mint ha hideg fejjel, logikusan, objektív megítéléssel tettem volna.
válasza:"A kérdés az egyensúlyra vonatkozik, mert a vég nélkül, szabadjára engedett érzelmek tévútra visznek. Olyan döntéseket eredményeznek, amikkel önsorsrontó módon visszük magunkat félre."
Saját tapasztalat? :)
válasza:Amiket te írsz, az a kiegyensúlyozatlan érzelmek hatása.
Semmilyen közép nincs benne, csak szélsőség és tisztázatlanság.
#12 Azt látom, hogy a teljes magyar társadalom érintett, nyilván a kelleténél több alkalommal én sem vagyok kivétel.
Ne gondold, hogy te az vagy!
válasza:"A kérdés az egyensúlyra vonatkozik, mert a vég nélkül, szabadjára engedett érzelmek tévútra visznek. Olyan döntéseket eredményeznek, amikkel önsorsrontó módon visszük magunkat félre."
"De mondjuk ha ez a szerettem támad meg fizikálisan/érzelmileg - nem fegyverrel, mint eszközzel, hanem lelki értelemben, verbálisan, viselkedéssel, akkor máshogy reagálok, mint ha hideg fejjel, logikusan, objektív megítéléssel tettem volna."
Ezekre vonatkozóan.
válasza:#17 Szintén nem fogtad meg a lényeget!
Nem az érzelmek meglétével, milyenségével, megtapasztalásával van a probléma.
A hazug, manipulatív világgal, hogy minden és mindenki a saját csökevény mentális eszköztárát használja az interakciók során. Tudattalanul, vagy akár direkt rájátszanak az érzelmileg érintett érzékenységére, hogy a saját manipulatív céljaikat elérjék.
Ezért szükséges, hogy az ilyen szituációkban képesek legyünk felismerni a saját reakcióinkat, képesek legyünk kontrollálni önmagunkat, de ez ne csapjon át egy hideg jégkockába.
Mi a módszer az egyensúly elérésére?
válasza: válasza:"#3 Félreértesz!
Nem az érzelem maga a nem valóságos, a tévútra vivő, hanem az ember, akin elhatalmasodnak a saját érzelmi reakciói, már kisebb valószínűséggel követi a józan ész, a logika útját, a szillogizmus szabályait. Nem az érzelem a rossz, a fals, hanem az általa kibukó reakció lesz (sokkal nagyobb valószínűséggel) a helytelen."
. Ehhez képest kétszer is leírtad, hogy az érzelmeink mindig csalnak. Ok, hogy nem úgy gondoltad, de úgy írtad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!